Görög Álmos (2000) vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának jogász szakos, negyedéves hallgatója.2018-ban, még középiskolásként kerültem be az MCC-be, hogy aztán az Egyetemi Program keretein belül a juniorévet, majd a Társadalom-és Történelemtudományi Iskola kétéves képzését is elvégezzem (2019-2022), közben hírszerkesztő-újságíróként dolgoztam a mandiner.hu-nál.

2022-től az Alkotmánypolitikai Műhelyben folytatom „kutatói karrieremet”, amely még gimnazistaként kezdődött a 2017/2018-as tanévben a Történelem OKTV-n elért negyedik helyezésemmel. Kutatási témám az Európai Unió 2004-es alkotmányozási kísérletének és a 2021-2022-ben megrendezett Future of Europe konferenciának az összehasonlítása.

Kutatási téma:

Az európai alkotmányozási kísérlet tanulságai

Az 1990-es években nagy optimizmussal tekintett a jövőbe az akkor fél évszázada létező európai közösség. Úgy tűnt, Európa magabiztosan halad az 1957-ben kitűzött cél, az „ever closer union” felé. Két évtizeddel későbbről nézve is természetes, hogy az ezredfordulón felmerült az ötlet: jogi formába is kell önteni az együttműködést, hiszen addig a közösséget (1993-tól: Európai Unió) csupán különböző szerződések adtak tartották össze. Egy alkotmány minőségileg magasabb rendű keretet adott volna a EU-nak. Az egészből azonban nem lett semmi: bár számos ország törvényhozása jóváhagyta a tervezetet, Franciaország és Hollandia népe 2005 késő tavaszán-nyarán, pár nap különbséggel, magas részvétellel megrendezett népszavazáson utasította el azt. A politika reakcióját már ismerjük: egy reformszerződéssel, az ún. lisszaboni szerződéssel mentették át a 2004-es alkotmánytervezet egyes részeit, de a 2009-ben hatályba lépett dokumentum sokak szerint mellőzi az alkotmányos jelleget. Mivel senki nem akarja „alkotmánynak” hívni ezért kijelenthetjük, hogy az európai alkotmánykísérlet ilyen formájában elbukott. De mi a szakirodalom reakciója? Hogyan látják az egykori résztvevők?