Olvasási idő: 4 perc
A Homo sapiens conrectus: Egészség, ipari forradalom és az emberi faj átalakulása című előadást (2021. február 11) a Jogi és a Közgazdasági Iskola szervezte. Az MCC hallgatói Dr. Lovászy László Gábor, a kormányzati stratégiai kutatásokat támogató miniszteri biztos gondolataival ismerkedhettek meg, akinek beszélgetőpartnere Dr. Cséfalvay Zoltán, a Technológiai Jövők Műhely vezetője volt. Az esemény moderátora Dr. Nagypál Szabolcs, a Jogi Iskola vezetője volt.
Lovászy László előadása a 2050-ig várható népesedési folyamatokból indult ki, és jutott el egészen addig a kérdésig, hogy mennyire válságos civilizációnk kulturális és lelkiségi állapota. Így előadása a hallgatóknak betekintést adott a napjainkban zajló világméretű társadalompolitikai és technológiai-tudományos folyamatokba és erkölcsi dilemmákba is.
A Lovászy László által föltett alapvető kérdés az volt, hogy vajon tudjuk-e, mi lesz húsz év múlva, és mi az, amit ebből már ’biztosra’ tudunk? A válasz röviden: senki sem gondolta volna 2001-ben, hogy kivel mi történik majd húsz esztendő alatt, amit az előadó személyes példával is érzékeltetett: öt éve még nem tudott használni mobiltelefont a hallássérülése miatt. Olyan gyors ez a technológiai forradalom az egészségiparban, hogy már a közöljövőben eljöhet a rehabilitáció fénykora, újraírva a fogyatékosság mibenlétét, sőt, nemcsak helyesbítve, hanem mintegy ’följavítva’ (conrectus) magát az embert is.
Hasonlóképpen valószínűsíthető a gazdaságot érintő technológiai újítások által a termelés és a munka, valamint a gazdasági szereplők és a vállalatok gyökeres átalakulása is: a mesterséges intelligencia és a biotechnológia forradalmai már nem is annyira a jövő ígéretei, hanem mindennapok valósága. A társadalmat és a környezetet megterhelő, ámde bővülő erőforrások és lehetőségek egyre nagyobb fokú kiaknázására is sor kerül majd – és talán egykoron a nagy földrajzi felfedezéseket követő első ipari forradalom mintájára a következő, negyedik ipari forradalom – vagy ahogy Lovászy László állítja: a bioszociális forradalom – legfontosabb terepe a felfedezésre váró űr lehet.
Végül felvetődött a kérdés, hogy milyen tabuk vannak jelenleg a társadalmi jövőképesség kérdéskörében a beszélgetőtársak elmondása alapján. Lovászy László szerint napjainkban ilyen tabu többek között a népesedési paradoxon (elöregedés és bevándorlás), a génmódosítás (ember és gép hibrid élőlények), a robotok jogalanyisága (cselekvőképessége), az élet értelme és az erkölcsi határvonalak, valamint a nagyméretű adatbázisok fölötti ellenőrzés és azok alkalmazhatósága. Cséfalvay Zoltán szintén a paradoxonokra hívta fel a figyelmet. Egyrészt egy évtizede velünk él egy termelékenységi paradoxon, vagyis a termelékenység növekedési üteme - az újabb és újabb technológiai innovációk ellenére is - tartósan stagnál, és ennél is nagyobb problémaként, nem igazán tudjuk a választ arra, hogy miért. Másfelől, világosan látnunk kell a technológia korlátait is, mert ahogyan a Moravec-paradoxon mutatja: könnyebb megtanítani a számítógépes rendszereket arra, hogy utánozzák (bizonyos keretek között akár túlszárnyalják) az emberi gondolkodást (mesterséges intelligencia), mint a robotokat megtanítani olyan szenzomotoros készségekre és mozgásra, amivel bármely óvodás rendelkezik.
Abban viszont, tejes volt az egyetértés, hogy napjaink technológiai forradalmával már a jövő nemzedékeinek sorsa a tét, és egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag azok lesznek majd a következő évtizedek legfőbb nehézségei, amelyeket ma látunk és érzékelünk.
