A világ egyik globális energiaválságból a másikba kerül, ezért az energiaellátás átállásának felgyorsítására van szükség a földgázról a megújuló energiaforrások felé. A szénmentes energia egyik legígéretesebb forrása a zöld hidrogén.
Volt szerencsém beszélgetni Theocharis Grigoriadis úrral, aki a Freie Universität Berlin közgazdasági és kelet-európai tanulmányok docense. Tanult a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben, a Szentpétervári Állami Egyetemen, a Yale Egyetemen, valamint az Athéni Egyetemen. Grigoriadis úr jelenleg az Istanbul Policy Center kutatója, ahol olyan témákkal foglalkozik, mint a megújuló energia és a zöld hidrogén átmenet.
KJA: Először is a pályafutásáról szerettem volna kérdezni, ismereteim szerint a világ számos pontján élt, elmagyarázná, hogyan került Isztambulba, mi motiválta, hogy itt dolgozzon a kutatásain?
TG: Szóval alapvetően különböző forrásokból kaptam az ötletet, de elsősorban azért kerültem ide, mert mindig is kerestem egy érdekes lehetőséget a szabbatikus félévem alatt, így egy olyan helyre szerettem volna kerülni, ahol jobban tudok fejlődni, és az IPC-Mercator volt az egyik ilyen hely, ahová jelentkeztem. További tényező volt a bátyám is, mivel professzorként ő is IPC-Mercator ösztöndíjas volt Isztambulból Berlinbe, így ez volt az a két tényező, ami inspirált: az érdeklődésem az új helyek felfedezése és az ottani fejlődés iránt, valamint a családom. Tulajdonképpen itt a bátyám házában élek.
KJA: Volt alkalmam elolvasni a The Political Economy of The Green Hydrogen Transition című kiadványát, amelyet rendkívül érdekesnek találtam, ezért első kérdésként arra szeretném kérni, hogy határozza meg, mi a zöld hidrogén és mire használják.
TG: Először is, a hidrogén egy kémiai anyag, a metán jó alternatívája, és a legnagyobb mennyiségben előforduló kémiai elem, becslések szerint az univerzum mintegy 75%-át teszi ki. A hidrogén felhasználható olajfinomításra, ammónia- és metanolgyártásra, fűtésre, erőművi motorok hűtésére is. Az energiapolitikában a hidrogénnel, mint tárolóeszközzel foglalkoztunk - bár először a kék hidrogén volt a téma: a hidrogén nem környezetbarát változata -, amely az elmúlt 10 évben eléggé elterjedt. Bár a tárolási technológiákban a közelmúltban áttörések történtek, a villamos energia még mindig nem tárolható hatékonyan, így a megújuló energia hidrogén formájában történő tárolásának lehetősége segíthet a távvezeték-beruházások csökkentésében, valamint a nap- és szélerőművek építésében. Nos, ez egy módja annak, hogy ezt az energiát cseppfolyósított formában, hidrogén formájában tároljuk, és ez a zöld hidrogén. Az egész ötlet lényege, hogy csővezetékeket használhatunk ennek a cseppfolyósított zöld energiának a szállítására, ami az egész folyamatot forradalmivá teszi.
KJA: Mi a zöld hidrogén előállításának folyamata?
TG: Az elképzelés az, hogy a létesítményt egy tó közelében építjük meg, és ott fejezzük be az elektrolízisnek nevezett folyamatot, olyan energia segítségével, amelyet korábban nap- vagy szélenergia-farmok termelnek. Ez a megújuló energia áramot termelne, amely átmegy az elektrolízis folyamatán, amely a vizet oxigénre - amely a környezetbe kerül - és hidrogénre bontja, és hordozható, mobil üzemanyaggá válik anélkül, hogy előállítása során CO2-t - a globális felmelegedés fő okozóját - kellene felhasználni.
KJA: Milyen akadályai vannak a zöld hidrogén széles körű alkalmazásának?
TG: A probléma az, hogy nagyon kevés ország rendelkezik az előállításához szükséges technológiával, bár Franciaország és Németország közéjük tartozik, a másik szempont pedig az, hogy sótalanított vízre van szükség, tehát olyan helyekre van szükség, ahol sok tó van, mert a tengervíz ebben az esetben nem alkalmazható, mivel a sótalanítás költségei még mindig magasak. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a tengervíz a későbbiekben alkalmazható lesz ugyanezekre a célokra. Egyébként az új technológiák ára - mind a folyamathoz szükséges nap- és szélenergia előállításához, mind magához a telepítéshez - magasabb, mint a földgáz egyszerű használata, nem beszélve a szükséges szakképzett munkaerőről és az infrastruktúra kiépítésének idejéről.
KJA: Beszélne nekem a Törökország és az Európai Unió közötti, a zöld hidrogén és a megújuló energiaforrások témakörét érintő együttműködésről?
TG: Törökország néhány legnagyobb energetikai csoportja nagyon aktívan részt vesz a földgáz kiegészítőinek megteremtésében, és érdeklődik a zöld hidrogénpiac iránt. Az is látható, hogy a zöld hidrogén kilátásai erősen kapcsolódnak a földgázhoz, mivel a megújuló energiaforrások elterjedése többé-kevésbé a földgáztól függ, ami politikai szempontból problémás lehet, ezért úgy gondolom, hogy ez az, ami Törökországot fontos tényezővé teszi Európában. Az Európai Unió határozottan süllyedőben van az energiapótlás helyzete miatt, és ezen a jövőben változtatni kell, nemcsak politikai, hanem gyakorlati szempontból is, mivel egyértelmű, hogy nem támaszkodhatunk csak egy vagy két forrásból származó földgázra, és itt lép Törökország a színre. Bár ez az egész folyamat hatalmas beruházást igényel az Unió részéről, ami eddig a megújuló energiaforrások, a szél- és napenergia terén történt meg. Különösen a szélenergia területén van nagy a nyugat-európai vállalatok részvétele. Úgy értem, maga az energia már egy közös vállalkozás az E.ON és a Sabancı csoport között, és ezek a csoportok rendelkeznek a zöld hidrogén előállításához szükséges erőforrásokkal is.
Mindezek után világosan látható, hogy az Európai Unió és Törökország közötti potenciális együttműködés már gyökeret vert, mivel Németország és más nyugat-európai országok érdekeltek abban, hogy a Törökországból érkező szén-dioxid-mentes zöld energiapályára támaszkodjanak, így csökkenthetnék a korábbi üzleti partnerektől való kötődésüket, a földgáz használatát csökkentve.
- írta: Komjáti Jázmin Anna
