Szeretne függetlenedni és elengedni a kezünket, ki akarja nyilvánítani a saját véleményét, és ezt sokszor úgy teszi, hogy az bizony fáj a szülőnek. De ebben a nehéz időszakban – a serdülőkorban – is ott kell állnunk mellette, hogy érezze, számíthat ránk, hozzánk mindig visszatérhet. Fehérpataky Balázs, az MCC FIT Programjának igazgatója arról beszélt a Szülők Akadémiáján a miskolci MCC-ben, hogyan kezeljük konfliktusainkat serdülő gyermekünkkel, és hogyan éljük meg együtt ezt a szülő és gyerek számára egyáltalán nem könnyű időszakot.
„Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak. Pedig tudják, hogy ha hozzám szólnak, az olyan, mintha a falnak beszélnének. Nem tudom, a fal miért nem válaszol, én azért nem, mert abból csak baj van. Én ugyanis tisztességesen válaszolni se tudok. Ha azt kérdezik tőlem, hogy mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet, én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok. Ez persze nem tetszene nekik, mert már sokszor megmondták, hogy a fejem azért van, hogy gondolkozzam vele.”
Ugye sokunk számára ismerősek Janikovszky Éva kamasz hősének gondolatai? Vagy azért, mert annak idején mi is hasonló gondolatokat fogalmaztunk meg magunkban, vagy azért, mert éppen szülőként egy serdülő gyermek érzéseit, viselkedését próbáljuk nap mint nap megfejteni.
Fehérpataki Balázs több mint 20 évig volt középiskolai tanár, de iskolai oktatási mediátorként is dolgozott, tehát profi konfliktuskezelő. Emellett négy gyermek édesapja, akik közül kettő már túl van a serdülőkoron, egy pedig éppen a tinédzser kor küszöbén áll. Igazán jól ismeri tehát a kamaszok lelki világát, és azt, hogyan is viszonyuljunk ehhez a nem éppen könnyű időszakhoz.
De miért is éljük meg szülőként olyan nehezen ezt a korszakot? Sem a szülőnek, sem a gyermeknek nem egyszerű elviselni az állandó hangulat-ingadozásokat, a szélsőséges érzelmeket, hiszen a kamasz egyik percben még depressziós, a másikban pedig már valakinek a nyakába ugrik – mondta a szakember. És ezt bizony nekünk, szülőknek nehéz megértenünk, mint ahogy azt is – teszi hozzá –, hogy serdülőkorban már nem mi vagyunk a gyermekünk életének középpontjában, mint ahogy korábban, amikor még apa és anya körül forgott minden. És persze a kamasz szemtelen, visszabeszél, és bár sokszor ő sem érti, miért teszi, de mintha szándékosan akarna minket, szülőket megbántani. Mindezeknek biológiailag háttere is van – hangsúlyozta Fehérpataky Balázs –, és ha ezt tudjuk, és tudatosítjuk magunkban, talán könnyebben elfogadjuk az érthetetlennek tűnő viselkedést. Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnánk meg – tette hozzá –, hogy míg kisiskolás korban a gyerek agya hozzánő méretben a testéhez, serdülőkorban a limbikus rendszer nő, a szürkeállomány viszont nem, és egy hatalmas érzelmi „löketet” kapnak. És akkor még nem beszéltünk a hormonokról!
Szülőként leginkább próbáljuk átvészelni ezt az időszakot, de a gyerekünknek nem az a feladata, hogy átvészelje, hanem hogy megélje a serdülőkort. Ugyanúgy szükségük van a támogatásunkra, mint korábban, de persze nem szeretik, ha beleszólunk a dolgaikba. A nagy gyerekek is igénylik, hogy ott legyünk mellettük, de már nincs meg az a kölcsönösség a kapcsolatban, ami korábban megvolt, és ez bizony nekünk, szülőknek sokszor azért fáj. Életünkben a legtöbb kapcsolat – akár munkahelyi, akár házastársi vagy baráti – a kölcsönösségen alapul – jegyezte meg a szakember –, és ha a kölcsönösség megvan, akkor a kapcsolat jól működik, ha viszont a kölcsönösség felborul, akkor a kapcsolatban is probléma lép fel. Talán ez alól egyetlen kivétel a szülő-gyerek viszony, mert a szülői identitásunkhoz hozzátartozik, hogy mindent meg akarunk adni a gyerekünknek, de mi nem várunk el cserébe semmit.
- Fontos tanácsként azt javasolta a szülőknek a tapasztalt pedagógus, hogy ne akarjuk a gyerekeket megóvni minden rossztól. Hadd lássák azt, hogy bizony a szülő is hibázhat, vagy megbánhat dolgokat, de ez természetes, és akkor leszek hiteles, ha ezeket nem titkolom el a gyerek elől.
Azt is tudnia kell a serdülőnek, hogy van egy „asztal”, amitől fel lehet állni, de oda vissza is lehet ülni, lehet újrakezdeni minden nap – még egy nagy balhé után is –, mert a visszatérés lehetősége nagyon fontos a kamasz számára.
A tinédzserek számára meghatározóak a közösségek, és minél színesebb módon integrálódik a különböző csoportokba, annál stabilabban fog megtanulni a többiekkel együtt élni – emelte ki Fehérpataky Balázs. Ezek a közösségek megvédik az online bántalmazásoktól is, mert ha az életüket kitöltik az offline események, az online világ veszélyei kevésbé leselkednek rájuk.
Szó esett természetesen az iskolai zaklatásról, „bullyingról” is, amivel Fehérpataky Balázs hosszú éveken keresztül foglalkozott, egy nemzetközi „antibullying” program bevezetésében is részt vett. Az online zaklatás esetében a legjobb – tanácsolta a szakember –, ha nem reagálunk rá semmit, mert ezzel egyfajta „légüres térbe” helyezzük a zaklatót, így előbb-utóbb abbahagyja a bántalmazást. Az iskolai buillying kapcsán kiemelte, rögtön ki kell beszélni a bántalmazást, de nem biztos, hogy a szülő lesz az, akinek el tudja mondani a gyerek a sérelmeit, lehet, hogy egy baráttal, vagy tanárral tud erről beszélni. A fontos, hogy legyen valaki!
A rendezvény végén az előadó megkérte az asztaloknál ülő szülőket, dolgozzanak csoportokban, mindenki keressen egy jellegzetes konfliktust az életében, azt ossza meg a többiekkel is, és beszéljék meg, kinek, milyen konfliktuskezelési technikái vannak. A vendégek belemerültek a beszélgetésbe, hiszen kinek ne lennének nehézségei a kamasz gyermekével, és milyen jó is az, amikor rájövünk, nem mi vagyunk az egyetlenek, akinek ilyen problémái vannak, és ezt jó másokkal is megbeszélni.
