Olvasási idő: 4 perc

Az első „hazafias” élményét 15 évesen élte meg, amikor március 15-én a rendőrök megverték az ünneplőket, és ő maga is kapott a gumibottal a hátára. Ezzel örökre elérték, hogy megutálja a rendszert, amiben akkor élt. Teltház előtt mesélt erről Miskolcon Pataky Attila, az EDDA Művek frontembere, akivel többek között arról beszélgettünk, hogyan lehetett a ’70-es, ’80-as években egy Miskolcról induló rockzenekarnak érvényesülnie, és mit engedett az akkori hatalom a fiataloknak. A rockzenészt Tóth Bálint, az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatója kérdezte.

„Egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost…” Ezzel a dallal lépett be a terembe Pataky Attila, akit teltház fogadott a miskolci MCC-ben. A Miskolcról induló EDDA frontembere mesélt fiatalkoráról, és arról, honnan és hogyan indult zenei pályája. „A rockzene volt számunkra a kitörési lehetőség” – mondta, és azt is hozzátette, lehet, hogy nem tudták volna bejárni ezt az utat, ha nem Miskolcról indulnak. Vidéki zenekarként ugyanis nem voltak annyira szem előtt, és személy szerint neki a vasgyári lét is sok erőt adott.

Az 1960-as évektől a Kádár-rendszer politikájában változás következett be, a hatalom számos engedményt tett. A „gulyás- vagy fridzsider-kommunizmus” idején emelkedőben volt az életszínvonal, viszonylag szabadabban lehetett külföldre utazni, illetve a nyugati írók, filmesek, művészek alkotásait is könnyebben beengedték az országba.

Mindezek mellett, még mindig – a ’60-as évek kultúrpolitikájában alkalmazott – „3 T” elve működött, azaz az alkotókat és a műveket három kategóriába – támogatott, tűrt és tiltott – sorolták, és minden alkotásnak át kellett mennie a cenzúra szűrőjén. A zenekarok csak úgy működhettek, ha letették az ORI (Országos Rendező Iroda) vizsgáját, és ezzel hivatalosan is „zenészek” lettek.

A ’70-es években a város szürke és egyhangú volt, de ebből menekvést jelentett az édesanya színekkel teli világa. Az otthon mondottak pedig éppen ellentétesek voltak azzal, amiről akkor a világ szólt – emlékezett vissza a zenész. Pataky Attila nem akarta elhagyni Miskolcot, szeretett itt élni, imádta a várost körülölelő Bükk hegységet, de mint mondta, el kellett mennie ahhoz, hogy a zenekarral előre jusson. Az 1974-ben a miskolci egyetemi Boci bárból induló EDDA mára már több mint 250 dalt tudhat magáénak, és – bár más felállásban – több mint 50 éve sikeresen működik.

Az akkori hatalom természetesen figyelte a zenészeket. Az EDDÁ-t, és Pataky Attilát magát is érték atrocitások. Volt olyan daluk, amit letiltottak, majd két évre eltiltották őket a fellépésektől, de olyan is előfordult, hogy az énekes a színpadról avatkozott közbe, amikor a közönségre támadt a rendőrség.

A sikerük mindezek ellenére töretlen volt. Mire a hatalom észrevette, hogy egy-két daluk mennyire népszerű, már nem tudtak velük mit kezdeni. Együtt léteztek a közönséggel, a fiatalokkal, és a tőlük hallottakat is behozták a dalokba. Sikerességüket mutatta az is, hogy amikor a 80-as években a Deep Purple Magyarországra látogatott, ők léphettek fel előzenekarként a koncerten, ami nagy élmény és hatalmas megtiszteltetés volt számukra, hiszen a példaképeik előtt játszhattak – emlékezett vissza az énekes.

Az 50 éves fennállás titka többek között pedig az – mondta a zenekarvezető –, hogy ő soha nem adott fel semmit, viszont tudta, mikor kell elengedni bizonyos dolgokat. Emellett nagyon fontos, hogy olyan zenésztársakra talált, akikkel nagyon jól tudnak együtt dolgozni, létezni és gondolkozni.

A zenész több EDDA-dallal is megörvendeztette a közönséget, és egy fergeteges hangulatú estét varázsolt a miskolci MCC-be.