Olvasási idő: 3 perc
Törökország külpolitikájának jellegzetessége, hogy rendkívüli mértékben befolyásolják a belpolitikai szempontok. Ezekre legfőképp Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok tud hatni: utóbbi gazdasági eszközökkel (pl. török líra árfolyamának befolyásolása), előbbi rezsimbiztonsági szempontból, hiszen mint tudjuk: Oroszország Törökországhoz hasonlóan autoriter állami berendezkedéssel bír. A török külpolitika volt a téma az MCC debreceni képzési központjában szerda este, ahol Pénzváltó Nikolett az MCC Press gondozásában megjelenő, „Törökország orosz rulettje” című könyvét mutatta be.
A könyv szerzője a török-orosz kül-, biztonság- és védelempolitikai kapcsolatokat vizsgáló doktori értekezését 2020 őszén védte meg az NKE Hadtudományi Doktori Iskolájában, a Migrációkutató Intézet kutatójaként elsősorban Törökországért felelős.
A mű címválasztása abszolút tudatos: az orosz rulett (ami egy életveszélyes szerencsejáték, hiszen a halál vagy súlyos sérülés valószínűsége minden lövésnél egyhatod) Törökország kockázatos egyensúlypolitikáját szimbolizálja, amit Nyugat és Kelet (elsősorban Oroszország, de Kína is) között folytat.
A turkulógus hosszan kifejtette, az Oroszországgal (és Iránnal) való jó kapcsolat alapja a Nyugattal szembeni fellépés és ebből kifolyólag a külkapcsolatok diverzifikálása. Az Amerikai Egyesült Államok ezen felül több olyan érdekszférában is megjelent (pl. Fekete- tenger, Szíria), ahol jelenléte török érdekeket sért. A jó kapcsolat több ponton is megmutatkozik (pl. fegyvervásárlás: Sz–400 légvédelmi rendszer beszerzése), ugyanakkor Oroszország is sért(ett) török érdekeket: a szíriai polgárháborúban vagy a hegyi-karabahi háborúban például szembenálló feleket támogatnak. Előbbihez köthető egy komoly mélypont is a török-orosz kapcsolatokban: a SZU–24-es vadászgép lelövése a török-szír határ közelében.
Nem szabad elfelejteni, hogy Törökországot azonban Nyugathoz is alapvető érdekek fűzik, mivel a NATO-nak mint védelmi szövetségnek jelenleg nincs alternatívája számára, valamint az Európai Uniótól való gazdasági függése szintén nagyon jelentős. A szakértő véleménye szerint a nyugati államokkal kapcsolatban egy általános bizalmatlanság él nemcsak a török vezetés, de a török lakosság körében is (Sevres-szidróma), miszerint a nyugati államok lépéseinek (mindig) mögöttes célja Törökország gyengítése.
A könyvbemutatón szóba került még, hogy a török külpolitikában, de különösen a török-orosz kapcsolatokban nem lehet egyértelmű határvonalakat húzni, pusztán állandó mozgatórugók észlelhetőek. Ez megmutatkozik a jelen történéseiben is: az orosz-ukrán háborúból Törökország úgy igyekszik a legtöbbet kihozni, hogy nem foglal egyértelműen állást, mindkét fél számára tesz gesztusokat (pl. Törökország nem fogadott el szankciókat Oroszország ellen, de drónokat adott el Ukrajnának; emellett gondolhatunk a svéd és finn NATO csatlakozási törekvés eddigi blokkolására is.) Záró kérdéskörben szó esett a 2023-as (100. évfordulós) választás török külpolitikára gyakorolt esetleges jövőbeli hatásairól is, mert talán jelenleg is ez a legjelentősebb belpolitikai mozgatórugó.
