Olvasási idő: 7 perc

November utolsó napjaiban örömmel töltött el, amikor megkaptam az értesítést a decemberi országos KP Szombatról. Természetesen azonnal jelentkeztem a KPéntekre is, mivel ezek az alkalmak jelentik a legjobb lehetőséget arra, hogy az ország más részein élő barátainkkal, ismerőseinkkel találkozhassunk és éjszakába nyúlóan beszélgessünk.

Péntek este fél 7 körül volt a gyülekező a Tas vezér úti épületben. Beletelt egy kis időbe, amíg mind az ötvenen megérkeztünk. A decemberi KPéntek programja a Vörösmarty téri karácsonyi vásár megtekintése volt. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk, ezért a mindenre odafigyelő programkoordinátoraink megkérdezték, hogy biztosan szeretnénk-e menni, de a válasz természetesen az egyhangú „igen” volt. A BKV jegyek kiosztását követően elindultunk Európa legszebb karácsonyi vására felé. A Deák Ferenc téren szálltunk le a villamosról, ahol már ünnepi hangulat fogadott minket. Kisebb csoportokban indultunk felfedezni a vásárt, megnéztük az ünnepi kivilágítást és a szépen feldíszített karácsonyfát is. Időközben betértünk néhány bevásárlóközpontba és étterembe is, hogy felmelegedjünk. Kilenc órakor volt a gyülekező az egyik étterem bejáratánál, onnan indultunk vissza a központba. Az eső és a hideg ellenére nagyon tetszett a vásár, az MCC-s közösség pedig csak fokozta az élményt. Azonban a KPéntek legjobb része csak ezután következett: volt rá időnk, hogy megbeszéljük, kivel mi történt az elmúlt időszakban, de szóba kerültek aktuális közéleti témák is.

Szombaton a reggelit követően segédkeztünk a regisztrációban, ez jó lehetőség arra, hogy minél több KP-s diákkal megismerkedjünk és segítsünk a programkoordinátoroknak is. A délelőtti plenáris előadást sokunk örömére dr. Fábry Kornél atya tartotta, aki többek között a jótékonyságról, az év végi lecsendesülésről és a karácsony fontosságáról is beszélt a tőle megszokott vicces és olykor már-már megható hangvételben. Úgy gondolom, hogy Kornél atya gondolatai valamilyen módon mindenkit megfogtak és segítettek a karácsonyra való lelki felkészülésben. Az előadást követően volt lehetőség a vele való rövid beszélgetésre és közös fénykép készítésére is. A szokásos pizza ebéd közben a tűzjelző hangjára lettünk figyelmesek, de aggodalomra nem volt ok, mert tudtuk, hogy ez csak próba.

A délután rendhagyó módon telt, mivel nem kiscsoportos foglalkozások közül lehetett választani, hanem 13 különböző jótékonysági alapítvánnyal volt lehetőségünk megismerkedni, így betekintést nyerhettünk a működésükbe és pontosan megtudtuk mivel is foglalkoznak valójában. Jelen volt több állatvédő egyesület, hátrányos helyzetű gyermekeket segítő szervezet és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is.

A KP Szombat utolsó programja az ún. Zene Művek zenei előadás volt, amelynek keretében megtudhattuk, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni egy jótékonysági koncert szervezésekor, melyek azok a zeneművek, amelyek kihagyhatatlanok egy jótékonysági koncertből és egyáltalán azt, hogy mitől lesz egy zenedarab dallamos.

Ez a KP Szombat talán elsősorban nem is az új ismeretek megszerzéséről szólt, mint a korábbiak, hanem sokkal inkább az empátia és a segítségnyújtás fontosságára tanított meg. Mind a KPéntek, mind a KP Szombat óriási élmény volt számomra, mivel ismét találkozhattam a távoli barátokkal, és mint mindig, most is rengeteg ölelést kaptam és adtam és számomra ez a legfontosabb.

(Írta: Havasi-Thuránszky Miklós, a pécsi központ KP-s diákja)

Elérkezett a nap, ismét egy KPéntek vette kezdetét, amikor végre újra láthattuk rég nem látott, távoli barátainkat, akik közül sokan inkább már a szeretteink közé sorolhatók. A decemberi KPéntek igazán karácsonyi hangulatban telt el: amikor beléptünk a szakadó esőből az MCC Tas vezér utcai központjába, karácsonyi dallamokat hallhattunk a Scrutonból. Miután elfoglaltuk a szobákat, gyülekezni kezdtünk, majd nekivágtunk a szakadó esőben az éjszakának. A Deák térről egyenesen a Vörösmarty térre sétáltunk, ahol körbe tudtunk nézni a vásárban. A szép vásárt látva a karácsonyi hangulat egyre fokozódott bennünk. Majd 21:00 kor visszaindultunk az MCC-be, visszaérkezéskor, kissé átfagyva, nem is várhattak minket jobb dologgal, mint egy forró teával a Scrutonban. Ezek után még hosszasan beszélgettünk, volt olyan diáktársunk, aki hajnali fél 5-ig ébren volt.

Másnap reggel egy kivételes embert köszönthettünk a plenáris előadás előadójaként, főtisztelendő dr. Fábry Kornél atyát, aki nem mellesleg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára volt. Ő beszélt nekünk egy kicsit az életéről, Krisztusról, hitről majd az adományozásról és az adakozásról értekeztünk. Egy kicsit érintettük a NEK szervezését és az adventi készülődést, az egyházi évet és a karácsonyi ünnepkört is.

A már jól megszokott pizzaebéd után, nem megszokott módon egy tűzriadó következett, amely során egy jó 15 percre az utcára kényszerültünk. Persze mindez csak egy sikeres próba része volt. A riadó után egy rendhagyó kis ,,börze” kezdődött el, a jelenlévő egyesületek és civil szervezetek részvételével. Itt bárki szabadon odamehetett az asztalokhoz tudakozódni az őt érdeklő témákról. A délután második felében pedig egy zenetörténeti előadást és egy koncertet hallhattunk a Zeneműhely előadásában. A karácsonyi melódiák mellett Ludwig van Beethoven és Pjotr Iljics Csajkovszki műveit ismerhettük meg közelebbről is.

Összeségében ismét egy remek program szerveződött, egy újabb alkalom, amely összekötötte a központokat, a vidéket a városokkal, a megyeszékhelyeket a fővárossal, és mindezek felett a barátságokat újra testközelbe hozta.

Minden perce megérte, köszönet a szervezőknek.

(Írta: Fejér Benedek, a pécsi központ KP-s diákja)