Olvasási idő: 10 perc

Interjú Jáger-Lőrincz Orsolyával

Úgy tudom, hogy személyes kötődésed is van a Mathias Corvinus Collegiumhoz. Mesélnél erről egy kicsit?

2002-ben, középiskolás koromban ismerkedtem meg a kollégiummal, illetve az akkori tehetséggondozási programmal, amit Maruzsa Zoltán vezetett. A Középiskolás Program rendkívül jó közösségi hely volt, ahol kitárult előttünk a világ. Főként emiatt is jelentkeztem az Egyetemi Programba, ami kicsit kalandosan sikerült, ugyanis akkoriban ez az interdiszciplináris képzés elsősorban jogászok, közgazdászok és bölcsészek számára volt nyitott, nem várták a műszaki tanulmányokat végzők jelentkezését. A felvételi beszélgetésem mégis annyira jól sikerült, hogy felvettek, így én voltam az első műszaki hallgatója a kollégiumnak. Az MCC már az elején igen nagyfokú nyitottságot mutatott felém, én pedig megpróbáltam élni a kapott lehetőségekkel, és aktív tagjává válni az egyetemi közösségnek. Az MCC a pályám alakulására is nagy hatással volt: a szakirány választásnál az itt ért benyomások vittek az urbanisztika irányába, hiszen itt a kollégiumban megtanultam egy sokkal tágabb nézőpontból vizsgálni a problémaköröket, ráéreztem arra, hogy kell a különböző társadalomtudományi szakterületekkel együtt gondolkodni és párbeszédet folytatni, ami elengedhetetlenül fontos az urbanisztikai léptékben való gondolkodáshoz. Emiatt is gondolom azt, hogy az itt kapott lehetőség és képzés szakmailag is irányt tudott mutatni.

Rátérve a kollégium épületére, ahol ezek szerint te is sok időt töltöttél, mit mondanál az épületről építész szemmel, milyen funkciókra tervezték? Milyen állapotban van most az épület? Valóban bontásra érdemes?

Amikor az MCC diákja voltam, akkor még csak a kisebb, lépcsőzetes tömegkialakítású épület volt a kollégiumé, úgyhogy inkább ezt ismerem átfogóbban, a „nagy épületnek” én is elsősorban külső szemlélője vagyok.

Ezek a létesítmények több szempontból is meghatározzák a mai Gellért-hegy arculatát: akkora épületek, amiket nem lehet nem észrevenni. A megítélése is vitatott: sok szakmai beszélgetés folyik arról, hogy ezt a megjelenést ki hogyan értékeli. Van a szakmának egy jelentős része, aki kevésbé vagy egyáltalán nem szereti ezt a stílust és ezt a tömegképzést, de van egy szintén jelentős része, aki számára ez indifferens, és nyilván vannak olyanok is, akik egy igen neves és az egész szakma által elismert építésznek a munkásságát látják ezekben a létesítményekben. Fontos ugyanis megjegyezni, hogy a kollégiumot Spiró Éva tervezte a LAKÓTERV keretében, míg a szomszédos nagy irodaépület Pázmándi Margit nevéhez kötődik.

Ha ilyen neves építészek tervezték az épületeket, amelyek akkor be is töltötték a funkciójukat, miért lehet az, hogy most mégis megtorpantunk és nem tudjuk őket használni? Mennyire tudnak más funkciókat betölteni ezek a létesítmények, milyen terekkel rendelkeznek?

Véleményem szerint az elsődleges probléma nem a fent említett építészek kvalitásaiban, hanem az eredeti építészeti programban, illetve az abban meghatározott egyéb technikai előírásokban rejlik. Az például egyértelműen a tervezők szakmai felkészültégét mutatja, hogy az eredeti tervezési program lehetőségeihez képest visszafogott és – amennyire lehetett – a helyhez alkalmazkodni próbáló épületeket terveztek. Spiró Éva 1973-ban írt a mostani kollégium épületéről annak elkészülte után egy cikket, amelyben kifejti, hogy adott volt, milyen alagútzsalus technológiával kell megépíteni a létesítményt, vagy hogy hány főnek mennyi szállást kell biztosítani.

Innentől kezdve gyakorlatilag meg volt kötve a tervezők keze abból a szempontból, hogy mennyire lehet a tájba illeszkedően elhelyezni ezeket az épületeket.

A másik – ennél sokkal nagyobb - probléma az építészeti tér- és tömegalkotáson túl az, hogy olyan műszaki megoldásokat alkalmaztak, amelyek rendkívül bonyolultak, és ezért sok a hibázási lehetőség, leginkább a kivitelezéstechnológia terén.

Ennek „köszönhetően” gyakorlatilag a víz a legnagyobb ellensége a meglévő épületnek: ázunk alulról, felülről és oldalról is.

Ezek olyan problémák, amelyek komoly szerkezeti bontások esetén is csak kompromisszumosan orvosolhatók. Az akkor létrehozott terek ma már sok esetben diszfunkcionálisak, az MCC itt nem tud jól működni, illetve több esetben óriási hasznos alapterületek maradnak teljesen használhatatlanok, ilyen például a lépcsőzetes tömegképzésű épület pinceszintje, az egykori lőtér. Ez számok terén azt jelenti, hogy jelenleg több ezer négyzetméter hasznosíthatatlan az épületekben.

További probléma az épületek energetikája. Korábban már felmerült a kollégium felújítása, akkor készült felmérési tervdokumentáció is, hogy megvizsgáljuk, mik azok a szükséges műszaki javítások, amelyeket mindenképpen szükséges véghezvinni, illetve, hogy a szerkezet adta lehetőségeken belül hogyan lehetne ezt az épületet jobban a kollégium használatára formálni. Az akkori szabvány szerint – ami energetikai szempontból sokkal kevésbé volt szigorú, mint a mostani energetikai előírások – az épület már akkor H, azaz gyenge energetikai besorolásba tartozott.

Kollégista tapasztalataim is alátámasztják, hogy a lépcsőzetes épület összenyílt belső teraszainak szerkezeti kialakítása gyakorlatilag egy külső-belső medence. A korlát eleme úgy van felfalazva, hogy ha megtelik a medence, akkor a szobába folyik be a víz, nem pedig kifelé. Ezt gyakran tapasztaltuk.

Visszatérve a pályázatra, melyek azok a legfontosabb, 21. századinak is tekinthető szempontok, amelyeket a pályaművek elbírálása során vizsgál a zsűri?

A tervpályázattal kapcsolatban azt reméljük, hogy nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tervezett épület valóban az MCC közösségét szolgálja, és otthont tud majd adni a sokrétű tehetséggondozási és szakmai munkának. Az egyik, számomra kiemelten fontos 21. századi kérdés a fenntarthatóság. A célunk az, hogy egy környezetbarát építési elveket követő, műszaki, energetikai és gazdasági szempontból is fenntartható épületet terveztessünk. Ehhez mindenképpen egy innovatív tervezői hozzáállásra van szükség.

További fontos értékelési szempont a tájba illeszkedés, hiszen mindkét ingatlan meghatározza a tájképet a Budai-hegyek több pontjáról. A Gellért-hegy egy jellemzően villákkal beépített terület. A meglévő két épület tömegében sokkal nagyobb, mint a környező házak. Áthidaló megoldás kell, amely nagyon komoly tervezői feladat, hiszen az általunk kiírt tervezési program is igen nagy méretű, közel 20 000 négyzetméter hasznos alapterületről szól. Rendkívül izgalmas építészeti feladat ezt a tömeget úgy feldarabolni vagy elrejteni a hegyoldalban, hogy ide illeszkedjen.

Mindezek mellett pedig a közlekedési hálózatot is figyelembe kell venni.

Igen. A közterületekhez nem tudunk hozzányúlni, azt viszont kértük, hogy az épület tervezésével egyidejűleg a környező közterületek megújulására is adjanak egy koncepciótervet, mert úgy érezzük, hogy az ingatlan jelenlegi megközelíthetősége sok szempontból problémás. Az autós megközelítés a legegyszerűbb, holott ez a legkisebb százalék, hiszen a diákok, tanárok, de a munkatársak nagyobb része is gyalog vagy BKV-val jár be. Viszont ezekre az alternatív és környezettudatos közlekedési megoldásokra egyáltalán nem alkalmas az ingatlant most körülvevő közterület, ezért szeretnénk, ha erre is érdemi ötletek jönnének – nem csak az épülettel, hanem a táji környezettel is foglalkozva.

A tervezők mennyire kapnak szabad kezet a kidolgozásban?

Egy nagyon konkrét tervezési programot írtunk ki arra vonatkozóan, hogy maga a kollégium hogyan működik, a különböző tevékenységeiből adódóan milyen téri struktúrákra van szükség. Mindezt pontosan meghatároztuk alapterületre lebontva, helyiségenként. Ugyanakkor azt tudjuk, hogy a kollégium működése nagyon egyedi és nem hasonló a többi oktatási intézmény működéséhez. Nem megkötni szerettük volna a tervezők kezét, hanem segíteni a funkciók és terek helyes értelmezésében. Minden más tekintetében maximálisan szabad kezet adtunk a tervezőknek.

Mit gondolsz, miért érdemes ezen a pályázaton indulni? Milyen lehetőséget rejthet akár ez, akár egy hasonló pályázat egy építész számára?

Az MCC-ben mindig is fontos volt – elsősorban a multidiszciplináris aspektusból adódóan – a párbeszéd, hogy több szempontból közelítsünk meg egy adott témát vagy problémát. Építészeti értelemben ezzel a tervpályázattal indul el ez a párbeszéd a teljes szakma számára hozzáférhetően és nyitottan a beruházás kapcsán. Másrészt a pályázatoknak mindig van egy nagyon különleges hangulata, hiszen az egyetemi tanulmányok során átélt, kevésbé szabályozott és sokkal szabadabb alkotási folyamatot biztosít. A jelenlegi tervpályázat kiemelkedő abból a szempontból, hogy a részletesen meghatározott tervezési programnak köszönhetően elősegítheti a pályakezdő építészek vagy a fiatal tervezőirodák indulását is. Bár a tervpályázati kiírásnak nem része, azt gondolom jelenleg nehéz elvonatkoztatni a hely történelmi örökségétől: a kollégium a munkásőrség parancsnokság részére épült. Engem nagyon érdekel, hogy lesz-e olyan terv, ami megpróbál erre választ adni vagy szembe nézni ezzel a hagyatékkal.

A kollégium átépítése kapcsán Kálmán Ernő Ybl-díjas építésszel és Sulyok Miklós művészettörténésszel is beszélgettünk.