Olvasási idő: 3 perc

A neoliberalis gazdasági felfogás térnyerése olyan helyzetet teremtett, amelyben az országok világszerte nagymértékben függővé válhatnak a transznacionális üzleti érdekektől és nemzetközi pénzügyi intézményektől. Ha pedig egy ország a gazdaságát kiszolgáltatja, akkor ezt a gyengeséget ki fogják használni – hangzott el a debreceni MCC képzési központ rendezvényén, ahol Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője beszélgetett a nemzetközi jog világhírű professzorával, Muthucumaraswamy Sornarajah-val.

A Nemzetközi Jogi Műhely gazdasági globalizáció és a közérdekvédelem kapcsolatáról szervezett oktatási napokat az MCC debreceni képzési központjában. A kurzuson Muthucumaraswamy Sornarajah, a National Unviersity of Singapore világhírű nemzetközi jogászprofesszora, valamint Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője adtak elő az MCC diákjainak. A kurzus részét képezte a témában szervezett nyilvános és teltház mellett lezajlott szakmai beszélgetés is. Professzor Sornarajah a beszélgetés során kiemelte, hogy a Szovjetúnió összeomlásával az egypólusúvá vált világban a neoliberális gazdasági felfogás alternatíva nélkül maradt. Ebben a korszakban az Egyesült Államok globális vezető szerepének valódi forrását az olyan nemzetközi pénzügyi szervezetek biztosítják, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap. Ez azonban olyan helyzetet teremtett, amelyben az országok világszerte nagymértékben függővé váltak ezektől az intézményektől, valamint a transznacionális üzleti érdekektől.

Sándor Lénárd arra mutatott rá, hogy az elmúlt évtizedek során a külföldi tőke áramlása már nem egyirányú, nemcsak Nyugatról Keletre, hanem fordított irányban is zajlik, ami megágyazott egy multipoláris világrend előtt. A moderátori kérdés alapján Professzor Sornarajah kiemelte, hogy az ázsiai gazdaságok, elsősorban Kína felemelkedése kihívást jelent az Egyesült Államok és az amerikai globális rend hegemóniájára. A Kínából érkező beruházások jelentős mértékben hozzájárulnak a közép-ázsiai, közép-európai vagy akár a nyugati elavult infrastruktúra – például vasútvonalak, kikötők és utak – fejlesztéséhez. Ezek fontos beruházások ezekben a régiókban. Ugyanakkor a kínai beruházásoknak is vannak hátulütői, így például az, hogy kínai finanszírozásból valósulhatnak meg, ami Sri Lankában és Pakisztánban rossz tapasztalatokhoz vezetett. A szingapúri professzor hangsúlyozta, történelmi tanulság, hogy minden nagy országnak vannak hegemón törekvései. Éppen ezért éber és erős politikai közösségekre és vezetőkre van szükség ahhoz, hogy a globalizó előnyeit a helyi és nemzeti közösségek is élvezhessék.