Kiégés már gyerekkorban? Sajnos igen. A kiégés (burnout) szó kezdetben az orvosi és pszichológiai szakzsargon része volt, manapság azonban már a mindennapokban is gyakran használjuk a kifejezést. Az elmúlt két évtizedben elsősorban a munkahelyi kiégéssel foglalkozott a pszichológia, napjainkban azonban egyre több vizsgálat foglalkozik azzal is, hogy egyetemi hallgatóknál, sőt már az iskolás gyerekeknél is tapasztalható ez a jelenség. Jagodics Balázs pszichológus segítségével pontosabb ismereteket szerezhettünk a kiégésről és az ahhoz vezető okokról, illetve arról, hogyan előzhető meg a kiégés tüneteinek megjelenése.
Jagodics Balázs évek óta foglalkozik a kiégéssel, és most a miskolci MCC-ben a nyitott Szülők Akadémiája keretében adott tanácsokat szülőknek, pedagógusoknak, és mindenkinek, akit érinthet ez a probléma.
De mi is a kiégés?
Az 1970-es években írta le ezt a jelenséget Freudenberger német származású amerikai pszichiáter, aki megfigyelte, azok az orvosok, ápolók, akik nagy számú beteget kezeltek, ugyanolyan tüneteket mutattak: kezdtek eltávolodni a betegeiktől, nem tudtak úgy foglalkozni velük, mint korábban. Ez azoknál volt leginkább tapasztalható, akik kezdetben nagyon lelkesek, motiváltak voltak.
Magyarországon Selye János volt az, aki megfigyelte, az élő szervezetek, ha készenléti állapotban vannak, „harcolj vagy menekülj!” állapotba kerülnek, azaz ilyenkor a szervezet megpróbál felkészülni a veszélyre. Vészhelyzetekben segít minket, hogy megnő a pulzusunk, és adrenalin kerül a szervezetünkbe, ez lehetővé teszi, hogy a fizikai kihívást könnyebben tudjuk teljesíteni, könnyebben meg tudjuk védeni az éltünket a veszéllyel szemben – mondta el Jagodics Balázs, majd hozzátette, a probléma az, hogy evolúciós értelemben ez egy régi folyamat, de ma már más stresszhelyzetekkel kell szembenéznünk, hiszen, ha valaki összevész a főnökével az értekezleten, nem jó, ha az egekbe szökik a pulzusa, vagy megemelkedik az adrenalinszintje, ebben a helyzetben egészen más válaszreakcióra van szükség. Nagyon fontos azt is tudni – hangsúlyozta a pszichológus –, hogy ha ez a stresszreakció hosszan tart, akkor ez kimeríti, felemészti a szervezetet.
Iskolai éveink alatt mi is tapasztalhattuk, hogy egyes tanárok óráira szívesen mentünk, míg másoknál azt éreztük, nem tudunk figyelni, nem köt le minket az előadás, nem vagyunk motiváltak – mondta a szakember. Azokon az órákon, ahol a tanár motiválatlan, ott bizony a diákok is átveszik ezt, de ahol lelkes és motivált, ott a diák is az lesz. Vizsgálatok bizonyítják, 6-8 év után nagy az esélye a kiégésnek, csökken a motiváció, nem jelent olyan nagy kihívást egy-egy megszokott feladat. A diákok viszont legalább 12 évig ugyanazt csinálják, de elvárjuk tőlük, hogy ezalatt az idő alatt ugyanolyan lelkesedéssel végezzék a feladataikat. A felnőttek hetente átlag 40 órát dolgoznak, de már az általános iskolásoknál is elmondható, hogy ugyanennyi órát töltenek az iskolában, emellett még ott vannak a házi feladatok és a különórák. Persze, erre mondhatjuk, hogy egy felnőttnek nagyobb a felelőssége, de ne felejtsük el, hogy felnőttként már megvannak azok a képességeink, amik segítenek minket a munkahelyünkön – például a társas készségek, a konfliktuskezelés, vagy a megfelelő kommunikáció – míg a gyerekek éppen tanulják ezeket. Emellett gondot jelenthet, hogy túl magasak az elvárások a gyerek felé, mert amikor azt szeretnénk, hogy kitűnő legyen, akkor azt várjuk el tőle, hogy egyszerre 10-12 területen egyformán jól teljesítsen.
Hogyan vehetjük észre a kiégést?
Több tünet is jelezheti – mondta a szakember –, például az érzelmi kimerülés, a teljesítménycsökkenés vagy akár az elszemélytelenedés. Bárhol előfordulhat a kiégés, ahol van stressz: a munkahelyen, a tanulmányaink során, de akár a szülői szerepben is megélhetjük ezt a folyamatot. Sok esetben azonban nehezen észrevehető, mert nem észleljük a tüneteket, hiszen előfordulhat, hogy belülről nem érzi már az ember azt a tüzet, mint korábban, de rutinból azért meg tudja oldani a feladatot. Kívülről nem látszik, hogy segítségre szorul az egyén, de belülről ő már érzi az elégedetlenséget.
Jagodics Balázs elmondta, munkájuk során gyakran alkalmazzák kollégáikkal a követelmény-erőforrás modellt, ami segít felmérni egy-egy egyén élethelyzetét.
Lehetőségünk van arra, hogy végigvegyük, mik az erőforrásaink és mik a követelmények, amiknek meg kell felelnünk. Attól függően, hogy melyik „serpenyőben” van több, fogja megmutatni, hogy valaki az önkiteljesedés, vagy a kiégés felé fog elindulni. Amikor az erőforrások vannak túlsúlyban, akkor minden sikeresebbnek tűnik, viszont, ha a követelmények kerülnek túlsúlyba, akkor az a fásultság, motiválatlanság felé fog vezetni.
Mikor szólaljon meg a „füstjelző”?
Mindenképpen érzékelni kell a változást: a teljesítménycsökkenést, a hangulatingadozást, vagy az érdeklődéshiányt, de a testi tüneteket is figyelnünk kell – hangsúlyozta a pszichológus szakember. A gyerekek esetében fontos, hogy a szülők és a pedagógusok között legyen kommunikáció. Ha észrevesszük a kiégés jeleit, a felnőtteknél ott van a lehetőség, hogy munkahelyet váltsanak, a gyerekeknél viszont nem biztos, hogy az iskolaváltás segít, mert nagyon hasonló az iskolák struktúrája.
Mit tehetünk, ha kiégést tapasztalunk?
A szakembertől számos jó tanácsot kaptunk erre nézve, többek között, hogy keressük azokat az erőforrásokat, melyek számunkra fontosak – ilyen lehet például a személyes fejlődés érzése. De fontos a feltöltődés is, amikor olyan társas kapcsolatokban vagyunk, amik jó hatással vannak ránk, mert egy nehéz helyzetben akár egy ölelés is segíthet. Keressük tehát a támogató közösséget, amely segít a nehéz helyzeteken átlendülni – javasolta Jagodics Balázs.
Az is kell, hogy empatikusak legyünk önmagunkkal szemben – mondta –, hogy elfogadjuk, vannak nehéz napok az életünkben. Segít, ha megfogható célokat tűzünk ki magunk elé, amiket tudunk teljesíteni, így könnyebben megélhetjük a siker élményét, illetve, ha új célokat keresünk, amik motiválnak minket. De tudnunk kell azt is, hogy az élet nem stresszmentes, viszont a stressz nem mindig káros, sőt, gyakran egy eszköz abban, hogy megfelelő formába hozzon minket.
