A privátszféra a digitális korban, mint a személyes információk feletti hatalom forrása

Az emberek általában azt hiszik, hogy meg akarják védeni személyes adataikat, de egy új kutatás azt mutatja, hogy a kényelem háttérbe szorítja az adatvédelmet, és könnyen feláldozzuk akár egy olyan egyszerű jutalomért is, mint egy ingyen pizza. A kutatás során a diákok egyik csoportjának ingyenes pizzát ajánlottak, amennyiben három barátjuk e-mail címét nyilvánosságra hozzák. A diákok elsöprő többsége a pizzát választotta a barátai privátszférájának védelme helyett.

Ezt a jelenséget adatvédelmi paradoxonnak hívják, tudtuk meg Dr. Joachim Meyer, a Tel Aviv University Iparmérnöki Tanszékének adattudományi professzorától. Dr. Meyer előadásában kihangsúlyozta, hogy egy olyan korban élünk, ahol már nem látjuk a számítógépeket, amelyekkel interakcióba lépünk és az adattárolás rendkívül olcsóvá válik a hatalmas adatmennyiségek tárolására, hiszen megérkeztek a felhőrendszerek, amelyek hatalmas mennyiségű adatot tudnak rövid idő alatt elemezni. Amerre csak a mobiltelefonunkat hordjuk magunkkal valójában egy sor érzékelőt is hordunk magunkkal, amelyek folyamatosan információkat gyűjtenek. Ez az információ nyilvánvalóan nagy értékkel bír, hiszen a nagyvállalatok üzleti modelljei alapvetően ezen az információn alapulnak. Hatalmas technológiai újítások jöhettek létre az adatoknak köszönhetően, de mit jelent ez az emberek magánszférájára nézve?

A személyes adatok védelme azt jelenti, hogy senki sem tudhat semmit a másikról, de nyilvánvalóan azért szeretnénk, ha mások is tudnának rólunk, hiszen nem akarunk teljesen elkülönülve élni. Viszont úgy szeretnénk, ha mások olyan dolgokat tudnának rólunk, amiket mi szeretnénk, hogy tudjanak.

A professzor hosszan elemezte az egyének döntését arról, hogy mit osszanak meg és mit ne a közösségi médián. Sokszor nem tudhatjuk, hogy a posztjainknak milyen következménye lehet a jövőben, és hátrányt okozhatnak-e jövőbeli munkáltatóink szemében. Valójában az is információt árul el rólunk, ha nem írunk ki semmit. Erre a legjobb és legszembetűnőbb példa, ha Linkedinen van egy-két év a karrierutunk során, amiről semmilyen digitális lenyomat nem készül. Vajon miért nem akartunk megosztani arról az időszakról semmit?

Az adatvédelmi irányelvek átlagos hossza 2500 szó. Egy angol anyanyelvű, aki jól olvas, körülbelül 250 szót olvas el percenként, tehát ennek a személynek körülbelül 10 percre lenne szüksége ahhoz, hogy elolvassa a beleegyező nyilatkozatot. A Pew Intézet mellett más kutatóintézetek is elemezték, hogy egy személy évente hány különböző weboldalt ér el. Az eredménynek átlagban 100 jött ki, ami azt jelentené, hogy az embereknek körülbelül 1200 percet, azaz 20 órát kellene eltölteniük csak a beleegyező nyilatkozatokat olvasva. Mr. Meyer nem hinné, hogy ezzel bárki is ennyit foglalkozna.

Az előadás után Dr. Menyhárd Attila, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszékének vezetője és az MCC Modern Jogi Tanulmányok Műhely vezetője volt a tel-avivi professzor vitapartnere. A beszélgetést Dr. Cséfalvay Zoltán, az MCC Technológiai Jövők Műhely vezetője moderálta. Több ponton egyetértettek a panel résztvevői a személyes adataink védelmének a terén, de Dr. Menyhárd Dr. Meyerrel ellentétben azon az állásponton volt, hogy vannak olyan esetek, amikor az egyén nem szeretne megosztani magáról bizonyos információkat, de azok az információk szerinte a társadalom javára válhatnának.