Olvasási idő: 4 perc

Az MCC-Mindset Pszichológia Iskola diákja, Magyary Ágnes beszélgetett március 9-én, A poszttraumás növekedésről című előadásunkon Thuróczy Bertalannal, gyógyult rákos beteggel, a Futni, hinni, élni című könyv szerzőjével és Dr. Márky Ádám orvossal, az MCC kutatótanárával.

Krízishelyzetben tudatunk beszűkül, automatikusan arra fókuszálunk, hogy valahogyan ki tudjunk jutni abból a helyzetből, emelte ki Dr. Márky Ádám az előadás bevezetésében. Bertalan pedig elmondta, hogy ilyenkor az ember élethez való hozzáállása is megváltozik, például egy betegség esetén az addig természetesnek vett egészségünket átértékeljük.

Ádám mesélt az egészségkamat kifejezésről, melynek lényege, hogy nagyon sokszor, amikor időt szeretnénk nyerni, az egészségünket adjuk zálogba, viszont, amikor elfogy az egészségünk, sokkal több időt kell beletennünk abba, hogy visszakapjuk. Bertalan kifejtette, hogy a futás segítette abban, hogy fizikailag és lelkileg egyaránt fel tudjon készülni egy olyan krízishelyzetre, amiről akkor még nem is tudta, hogy be fog következni. Megosztotta továbbá, hogy a kemoterápia miatt kialakult nála egy perifériás keringési rendellenesség, a Raynaud-szindróma, amelyre egy olyan szenzorokkal felszerelt hűthető kesztyűt fejlesztett ki, ami erre a betegségre egyfajta megoldást ad, ezt is a poszttraumás növekedés részének tekinti.

Ahhoz, hogy képesek legyünk poszttraumás növekedésre, nagyon fontos, hogy át tudjuk élni a kríziseinket. Egy trauma kapcsán sok nehéz érzéssel, emlékkel gazdagodunk, ezeket az érzéseket az agyunk veszélyesnek gondolja és ilyenkor nagyon könnyen beszűkül a tudatunk arra, hogy hogyan tudnánk ezeket a rossz emlékeket kizárni. Ezáltal ezekkel a gondolatokkal kezdünk el foglalkozni, ahelyett, hogy az életünkre fókuszálnánk. A poszttraumás növekedéshez épp ezért fontos tudatosítani, hogy ezek az emlékek mindig velünk lesznek, de nem is szükséges kitörölnünk ahhoz, hogy normális életet tudjunk élni. Mert noha a negatív emlékeket nem tudjuk kitörölni, de arra hatással lehetünk, hogy mekkora teret engedünk nekik a mostani életünkben. Maga a rossz emlék ugyanaz, de az változik, ahogy mi viszonyulunk hozzá – fejtette ki Dr. Márky Ádám.

Bertalan kiemelte, hogy számára sokat jelentett volna, ha a betegség során van előtte személyes példa, emiatt ő azóta is visszajár az onkológiai intézetbe a gyógyulófélben lévő betegekkel beszélgetni. Így született meg később a könyv ötlete is, hogy minél szélesebb körben segíthessen, valamint a könyv bevételéből létrehoztak egy alapítványt is, ahol a gyógyulófélben lévő betegeket segítik. Dr. Márky Ádám elmondta, hogy a nehéz helyzeteket (akár a jelenlegi háborús konfliktust is) nehéz egyedül megélni, segítségünkre lehet ugyanakkor, ha vannak olyan emberek a környezetünkben, akikkel ezek az élmények megoszthatóak. Bertalan hozzátette, hogy az is segíthet, ha az élményeinket később nagyobb körben tudjuk megosztani, hogy mások is belekapaszkodhassanak a mi történetünkbe. Ha merünk azok a kapaszkodók lenni, akikre nekünk lett volna szükségünk. Ezáltal a szenvedésünkből máris poszttraumás növekedést kreálunk és értelmet adunk a történteknek.

Ádám a zárókérdésben kifejtette, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan élőlény a földön, aki képes arra, hogy ne csak a valóságról tudjon kommunikálni, képesek vagyunk történeteket kitalálni. Ez pedig egy kétélű kard, mivel egyedül az ember képes arra, hogy a legszörnyűbb körülmények között is jól érezze magát, mert talál neki értelmet, de mi vagyunk az egyetlenek, akik tökéletes körülmények között is tudnak szenvedni. Ezért érdemes gyakorolni, hogy hogyan tudunk az érzelmeinkhez ügyesebben viszonyulni. Bertalan pedig hozzátette, hogy a nap végén csak az számít, hogy milyen történetet mesélsz magadnak – magadról.

A teljes videó visszanézhető a Mathias Corvinus Collegium – Egyetemi Program Facebook oldalán.

Az eseményről Tóth Ugyonka Krisztina tudósított.