Olvasási idő: 3 perc
Gyurkovits Tamás fotográfus és Jászberényi Sándor újságíró, haditudósító – Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője moderálásával – mesélt a fényképezésről a zalaegerszegi MCC-ben, ahol fotótárlat is nyílt a migráció ezer arcáról.
Gyurkovits Tamás fotográfus és Jászberényi Sándor újságíró, haditudósító fényképeiből nyílt tárlat a zalaegerszegi MCC-ben, amely egészen január végéig várja az érdeklődőket a Technika Háza első emeletén.
Különösen azok a fényképek élénkítik fel érzelmeinket, amelyek zsúfolt menekülttábort, kairói keresztény kolostort, határokon illegálisan átjutni szándékozó fiatalok arcát tárják elénk. A két fotográfus migrációhoz kapcsolódó képeit bemutató kiállítást kerekasztal-beszélgetés nyitotta meg.
A két vendéget Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője kérdezte például arról, miért kezdtek fényképezni, kik a példaképeik, milyen típusú fotókat készítenek szívesen, milyen szempontokat vesznek figyelembe a munkájuk során. A fényképezéssel kapcsolatos élmények mellett szó esett a déli határainknál, valamint a háborús és válságövezetekben szerzett tapasztalatokról is. A beszélgetőpartnerek megdöbbentő történeteket meséltek.
Gyurkovits Tamás, aki a Napisajtónak és az MCC-nek is dolgozik, az intézet felkérésére a déli határainkon zajló eseményeket is megörökíti. Művészcsaládba született, festő és keramikus szülei révén igen korán kapcsolatba került a művészettel. Azt is elárulta, hogy előbb volt fényképezőgépe, mint biciklije. Megtanulta az analóg technikát, megismerkedett a labormunkával is. A fotográfus szerint a portréfotózás során igen fontos, hogy az alany ne legyen feszült, ezért ez is időigényes feladat, a sajtóképekről szólva pedig azon a véleményen volt, hogy az információközlés akkor lehet színvonalas, ha a tartalmas szöveget profi fotó egészíti ki.
Jászberényi Sándort íróként is ismerhetjük, de többször járt már idén Ukrajnában, ő az első helyszíni tudósítók egyike. A fényképezéshez fűződő viszonya kapcsán elmesélte, hogy tudósítónak készült, s csak később kezdett fotózni a saját írásai illusztrációjaként. Az ember személyes történetének felvillantására törekszik, saját vizuális koncepciója alapján.
A beszélgetés során a példaképek, „a jó fotósok” is szóba kerültek; ebben a körben hangzott el Urbán Ádám, Robert Capa, Susan Sonntag és Magyar Ádám neve is.
A fotográfusok kérdésekre is válaszolva bíztatták a közönséget: a napjainkat jellemző vizuális dömping ellenére is érdemes kamerát ragadni, meglátni és megmutatni azt a sok szépséget, amit a mindennapokban megtapasztalunk, hogy mások is észrevehessék!
