Olvasási idő: 2 perc

A rendszerváltoztatás során a közép-európai országok fenntartás nélkül fogadták el a neoliberális gazdasasági dogmákat, és ennek szellemében csatlakoztak a globalizálódó világgazdasághoz. Ez azonban számos esetben csalódáshoz vezetett, mert a globalizáció nem kínál egyenlő esélyeket – emelte ki Professor M. Sornarajah a National University of Singapore világhírű nemzetközi jogászprofesszora, akivel Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője beszélgetett a győri MCC képzési központban tartott egyedülálló rendezvényen.

A teltház mellett zajló beszélgetésen Sándor Lénárd elsőként a New York Times hasábjain 1992-ben Csehszlovákiáról és a Közép-Európai országokról megjelent elemzést idézte fel, amely szerint „sehol máshol nem sikerült az amerikaiaknak ilyen döntő befolyást elérni a gazdaság átalakításában.” Sornarajah professzor ezzel összefüggésben arra világított rá, hogy a „washingtoni konszenzus” elfogadásával a közép-európai országok úgynevezett „sokkterápiát” alkalmaztak, és a rendszerváltozás során gyorsan liberalizálták, deregulálták és privatizálták gazdaságaikat és piacukat. Mindezt kiválóan példázza, hogy a nemzetközi beruházásvédelmi egyezményeiket már az 1980-as évek közepétől, jóval a nemzetközi emberi jogi vagy európai társulási megállapodásokat megelőzően megkötötték.

Az eredeti elképzelésektől eltérően ugyanakkor a gazdaság gyors átalakítása számos esetben csalódásokhoz vezetett ebben a régióban, míg a beruházásvédelmi egyezmények erodálták a közép-európai országok gazdasági szuverenitását. Olyan rendkívül költséges nemzetközi peres eljárásoknak tették ki ezeket az országokat, amelyek során számos esetben nem vették figyelembe gazdaságaik átmeneti jellegét és korlátozták demokratikus közérdekvédelmi szabályozási törekvéseiket. A közép-európai országoknak saját gazdasági érdekeiket szem előtt tartva kell alakítaniuk a kereskedelmi és beruházásvédelmi egyezményeiket. Az érdeklődők olyan kérdésekre kaphattak választ, mint, hogy milyen szerződéses reformokra lenne ehhez szükség, illetve előnyös-e a közép-európai országok számára az Európai Unió beruházásvédelmi szerződéskötésekre is kiterjedő közös kereskedelempolitikája?