Olvasási idő: 2 perc
Az MCC Lunch Talks rendezvénysorozat első hétfőjén új műhelyvezetőnk, Erhardt Gábor, Ybl és Pro Architectura díjas építész, az MCC Építészet és Emlékezet Műhely vezetőjének bemutatkozó előadására került sor.
Erhardt Gábor előadásában a Budavári Palotáról, Magyarország első számú műemlékéről beszélt. Bár az elmúlt 30 évben egy terem méltó és nagyszerű felújításán túl alig történt valami az épületegyüttesben, napjainkban elmozdulás tapasztalható ebben (is), aminek alapja a (közel)múlt történéseinek megismerése. Erhardt Gábor végigvezette a közönséget a Budavári Palota épületegyüttesének történetén, megannyi korabeli fotóval, tervrajzzal és metszettel. A II. világháború pusztítását követő felújítások, bontások és rekonstrukciók nyomán felmerül a kérdés, hogy vajon ki, mikor és mit tett a mostani állapot születéséért és az mennyiben tekinthető a hazai műemlékvédelem II. világháború utáni legnagyobb eredményének.
A rendezvény beszélgetőpartnere Csóka Balázs, DLA, építész, szintén Makovecz-tanítvány, az MCC Posztdoktori Könyvkiadási Program résztvevője volt, valamint a két szakértő mellett az előadást Kákonyi Éva, az MCC diákja moderálta. A diszkusszió során szóba került a vidéki építészet és a közösség kapcsolata, a határon túli műemlékvédelem, valamint a modernizmus kritikája mellett az a meglátás, miszerint – a Budavári Palota kapcsán is – elindult Magyarországon egyfajta, a múlt tapasztalatai alapján átgondolt építészeti fázis a szimbolikus műemlékvédelem tekintetében.
