A XXI. század információs kora elhozta az állandó kapcsolatban levés lehetőségét, a szinte kezelhetetlen mennyiségű információt. Mindez elvezetett ahhoz, hogy a szeparációs szorongás elkerülése, a csend, az elmélyülés, a restaurációs leállások, mikor csak gondolkodunk, mélázunk, ábrándozunk – a múlt század cselekvéseinek tűnnek.
Azonban a jól működő emberi kapcsolatok kialakításához alapfeltétel az érzelmek, az érzelmi intelligencia, az empátia, melyekhez az offline „gyakorlás” elengedhetetlen.
Elhisszük-e, hogy az online tér felett mi gyakoroljuk a kontrollt, vagy a kutatóknak van igazuk, akik azt mondják a „pórázra kötött Én” hozzászokik a támogatáshoz és egyre nehezebben engedi el azt…? Változnak a családi élet és gyereknevelés problémái is, olykor jóval nehezebbnek látszanak.