Egyáltalán nem számít újkeletűnek, hogy Magyarország és Németország, illetve bővebben értelmezve a német nyelvterület számos kapoccsal kötődik egymáshoz, amelyről talán a történelmi interakciók tesznek leginkább tanúbizonyságot. Bár néha csupán indirekt módon, de Magyarország valahogyan mindig is a német civilizációs tér hatása alatt állt. Mindez a mai napig számos viszonyrendszerben fejti ki hatását, többek között a politikában is.

Szintén igencsak elterjedt nézet, hogy a magyarok az „utolsó poroszok”, pontosan azért, mert egy olyan Németország-ideát vallanak, amelyben már maguk a németek sem hisznek.

Az a Németország, amiben a magyarok továbbra is hisznek vagy hinni próbálnak, sokáig a korábbi dolgos generációk és szorgos nemzedékek által felépített német gazdasági csodából táplálkozott. Ez a kor azonban letűnni látszik.

Felmerül a kérdés: hogyan látják ma a németek Magyarországot? A válasz nem egységes. A politikai és médiabeli elit szemében Magyarország gyakran tűnik elrettentő példának a munkaalapú társadalom, a migráció visszaszorítása, vagy a genderkérdésekben képviselt markáns álláspontja miatt. Ez a baloldali identitáspolitikai körökben egyfajta „ellenmodellként” jelenik meg.

Ugyanakkor sok német szimpátiával tekint Magyarországra, miután azt érzik, hogy olyan értékek és életminőség érvényesül, amelyek Németországban már a múlt részét képezik.

Előadó: Dr. Bauer Bence igazgató, Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért