Egy olyan többpólusú világrendben, ahol ismét a hatalmi politika és a stratégiai érdekek kerültek előtérbe, képes-e az EU elég gyorsan és határozottan alkalmazkodni ahhoz, hogy megőrizze súlyát és befolyását? Melyek azok a szerkezeti reformok – a döntéshozatal, a költségvetési együttműködés vagy a stratégiai irányítás terén –, amelyek egyszerre szükségesek és politikailag is reálisan kivitelezhetők? 

Kérdés az is, hogy a mélyebb integráció jelenti-e a kiutat, vagy inkább egy óvatosabb, korrekcióra és irányváltásra épülő megközelítésre van szükség. A beszélgetés azt vizsgálja, hogy az európai projekt jövőjét átfogó reform, fokozatos megerősítés vagy egy alapvető stratégiai újragondolás szolgálhatja leginkább hosszú távon.