Bemutatkozás

Tehetséggondozási és oktatási központot alakít ki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Kazinczy tér 1. szám alatti volt városháza épületében. A felújítási munkálatokat követően Zalaegerszeg egyik patinás épülete lesz az MCC Zala megyei központja. A plébániatemplommal szemben álló épületről van szó, amely hosszú ideig a városházának adott otthont.

TörténetA Morandini-testvérek is örülnének

A Kazinczy tér 1. szám alatti házat mindenki ismeri a városban, hiszen az épület nagy múltra tekint vissza, a mostani formáját 1898-ban nyerte el, de már korábban is itt volt a városháza, méghozzá 1787-től. A régi városháza egyemeletes épület volt, ami a kiegyezés után már szűknek bizonyult. Korábban olykor hárman-négyen is dolgoztak a kis szobákból álló hivatalban, s olyannyira nem volt hely, hogy még a polgármesternek sem jutott külön szoba.

1885-től érlelődött a gondolat, hogy a régi városháza helyén kellene egy nagyobb épület, főleg, hogy a földszinti rész nem is tartozott a hivatalhoz, azokat kereskedők bérelték nem kevés pénzért. 1896 telén aztán a testület úgy döntött, még egy emeletet húznak fel a meglévő házra, ám ekkor még anyagi okok miatt a tervet elvetették.

Két évvel később, 1898 januárjában aztán már nem vártak tovább, s a képviselő-testület határozott: tavasszal meg kell kezdődnie az építkezésnek. Jó lokálpatriótaként azt is kikötötték, hogy a munkát helyi szakembernek kell elvégeznie. Márciusban aztán kiderült, egy ajánlat érkezett, de ezen senki sem bánkódott. A megbízást a Morandini-testvérek, Tamás és Román nyerték el, akiknek neves építőcége volt a városban. A korabeli újságok azt is megírták, 17 500 forintért vállalták el a ház átépítését.

A Morandini-fivérekről tudni lehet, hogy egy olasz család gyermekeként látták meg a napvilágot. A család Észak-Olaszországból, Gemonából származott, s a Morandini família több tagjai is az építőiparban tevékenykedett építészként, építőmesterként vagy éppen kőfaragóként. A későbbi zalaegerszegi vállalkozás vezetője, Morandini Tamás 1869-ben ebben a családba született bele, s nem volt kérdés, hogy tovább viszi a hagyományokat a testvérével együtt. Fiatalon Grazban tanulta az ipart, majd Zürichben diplomázott. Azt, hogy végül, hogyan kerültek Zalaegerszegre, kevesen tudják. Annyi bizonyos, hogy korábban Nagykanizsán volt vállalkozásuk, onnan költöztek városba. Mivel az ő kezük munkáját dicsérte a törvénykezési épülete és az Arany Bárány szálloda, nem volt kérdés, hogy megbízást kapnak a városháza átalakítására. A munkával rekordgyorsasággal végeztek, hiszen fél év elég volt nekik, hogy a zalaegerszegiek rácsodálkozzanak az eklektikus stílusban megálmodott új, immár kétszintes, tágas városházára.

Morandini Tamás életét sem kímélte később az I. világháború, habár 49 esztendős volt és négy gyermek apja, mégis besorozták. A háborút szerencsésen, élve megúszta, ám lelkileg és testileg is nyomot hagyott benne, s végül a városháza építője 1921-ben, 52 éves korában, szívrohamban hunyt el. 

Az épület hosszú ideig szolgált hivatalként, aztán 1950-től 1973-ig a Göcsej Múzeum kapott benne helyet, ám egyvalami nem változott, a földszinti részen továbbra is kereskedelmi üzletek üzemeltek. Később aztán már a rendszerváltozás után különböző pártok irodái laktak az épületben. A volt városháza épülete, főleg az emeleti rész aztán a kihasználatlanság miatt egyre jobban lepusztult. Több helyen beázott, a falak penészesek lett, a vakolat pedig levált.

Képzési központ

Az utóbbi évtizedek hányatott sorsú épülete most azonban új gazdára talált. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) vállalta, hogy felújítja a leromlott ingatlant és egy nívós, oktatási központot alakít ki az épületben.

Az épület néhány éven belül visszakapja régi méltóságát és diákélettel telik meg. A teljes körű felújításának köszönhetően a zala megyei tehetséges fiatalok is lehetőséget kapnak arra, hogy kellemes környezetben, történelmi falak között fejleszthessék tudásukat. Az MCC Fiatal Tehetség Program és a Középiskolás Program célja az, hogy az iskolai oktatást kiegészítve úgy adjunk ismereteket a diákoknak, hogy igazán élmény legyen a tanulás! 

Valószínűleg, ha tudnák, a Morandini-testvérek is örülnének, hogy nem lesz az enyészeté a pompás épület, amelyet még 1898-ban fél év alatt alakítottak át a zalaegerszegiek nagy örömére.