Digitális kolonializmus. Az adat, mint a 21. századi hatalompolitika eszközének egy rendszerszintű értelmezése

Felderítő Szemle, XXII(1), 92-11.
2023
Schneider Richárd

A globalizáció felgyorsulásával, valamint az internet megjelenésével a személyközi kapcsolatok elérhetőbbekké váltak, a nemzetközi árupiaci folyamatok pedig felgyorsultak. Ezzel párhuzamosan a fenntarthatóság kérdései is előtérbe kerültek. A technológiai vívmányok segítségével történő folyamatoptimalizációs törekvések jelentette megoldáskeresés és tervezés az adatmennyiség és adatéhség, valamint az adatkereskedelem jelentőségének növekedését eredményezte, amely a globalizáció erősödésével korunk meghatározó folyamataivá váltak. Nem véletlen, hogy egyesek az egyre apadó természeti erőforrás-kapacitással szemben, az adatra mint egyfajta folyamatosan növekvő erőforrásra, az „új olajra” vagy „új valutára” utalnak, amelynek birtoklásáért a nemzetközi verseny egyre kiélezettebbé válik. A digitális átalakulás, valamint a mesterséges intelligencia (artificial intelligence) által működtetett eszközök fejlesztése mára a nemzetközi erőviszonyok és hatalmi vetélkedés meghatározó pontjaivá váltak, amelyek szükségszerűen a személyes adatokért folytatott küzdelemből adódó biztonsági kockázatok mind szélesebb feltérképezését is megkövetelik. Az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között tetten érhető technológiai verseny az éghajlatváltozás mellett a digitalizáció negatív hatásainak is kitett afrikai kontinensen kiváltképpen szembetűnő. A technológiailag elmaradottabb államok kizsákmányolása a személyes adatokért folytatott versenypolitikán keresztül leginkább az úgynevezett adatkolonializmus fogalmán és folyamatán keresztül érthető meg. Jelen elemzés az adatkolonializmus jelenségét a kínai külpolitika kontextusában vizsgálja, mely során amellett érvel, hogy az elmélet alapján a kínai külpolitika bizonyos értelemben idézi a klasszikus gyarmatosítás mintázatait, és a jelenség kapcsán a fejlődő államok, kiváltképpen az afrikai kontinensen, különösen kitettek a technológiailag fejlettebb államok érdekérvényesítésével szemben.

A review of: „Conflict and Peace in Western Sahara: The Role of the UN’s Peacekeeping Mission (MINURSO) edited by János Besenyő, R. Joseph Huddleston, and Yahia H. Zoubir

Journal of Central and Eastern European African Studies, 2(4), 205–210.
2023
Schneider Richárd

After the end of the Spaniard authority over Western Sahara in 1975, Morocco occupied a meaningful part of the territory. In contrary to the exploitation of the natural resources and the support of the influx of new settlers to the territory by Rabat, and the strengthening of its military presence, the Saharawi population is still insisting on to exercise its right for self-determination. The parties to the conflict have developed their own diverse and usually incompatible interpretations of the mission since the beginning. While Morocco favoured a narrower operation and caused numerous obstacles that fundamentally hindered operative efficiency, POLISARIO insisted on to deploy a mission with the inclusion of issues like the monitoring of human rights. By now, there is no political agreement between Rabat and the POLISARIO, nor in the international arena. There is no real interest in the UNSC to settle the dispute. Despite direct talks facilitated by the Secretary-General and the Special Envoy, and the numerous peace plans given to the parties: limited capacities and political will to solve the conflict, the lack of human, military, financial resources resulted in a low-intensity conflict in Western Sahara that is still not just continue to exist, but escalate. What’s next after that? A renewed mandate or a new operation? By the way, does MINURSO still have its raison d’etre? The book aims to answer such questions by concerning different topics from different perspectives.

Linking theory to practice – The potency of the “new wars” thesis in better understanding contemporary armed conflicts, supporting peace operations and reshaping post-conflict resolution. A Liberian case study

Journal of Central and Eastern European African Studies, 2(2), 69-103.
2022
Schneider Richárd

Before the 1990s, the practice of post-conflict management mainly focused on military and law-enforcement priorities. Since then, a development-oriented approach has evolved by making a greater sense of the better addressing of the root causes and characteristics of conflicts, as well as the needs and motivations of actors and individuals. In the same vein, critical approaches to the traditionally „minimalist” approach suggested a relatively new, community-based practice that may help to better understand the complex political, psychological and economic situation in local terms to enhance the efficiency of reintegration of former combatants and make them socially and politically represented after conflicts end.At the same time, according to Mary Kaldor’s theory, we have witnessed meaningful qualitative changes regarding the nature of armed conflicts which pose vital challenges to the Westphalian international system as they reshape the concept of sovereignty and question the state monopoly on violence. Proponents of the “new war” thesis argue that such qualitative changes in wars also necessitate a fundamental shift from the traditional peacebuilding approaches. In Kaldor’s view, as a consequence of the rapid globalisation during the 1990s and the never-ending erosion of state sovereignty a fundamentally new theoretical framework is needed in the course of peace operations which is entirely different from the former so-called „liberal peace”. Thus, the new characteristics of wars pointed out by Kaldor may have a great significance in how peacebuilding and DDR programmes should be planned and implemented in post-conflict settlements.In this analysis the question is how the failure of traditional disarmament, demobilisation and reintegration (DDR) programmes and the prospective new generation of them reflect to „new wars” theories, particularly to Kaldor’s thesis, so what connections they may have, if any. The author makes this search through a Liberian case study. The focal points of the analysis include: actors (1); motivations and goals (2); brutality and the victimisation of the civilians (3); and economic and financial characteristics (4).

Az Egyesült Államok és a Párizsi Egyezmény: csatlakozás és kivonulás

Külügyi és Külgazdasági Intézet, Külügyi Szemle 20(1), 60-90.
2021
Schneider Richárd

Az 1992-es riói egyezmények után a 2015-ben elfogadott párizsi egyezmény az univerzális jellegének és az Egyesült Államok részvételének köszönhetően szintén mérföldkőnek számított a nemzetközi éghajlatvédelem terén. A 2009 és 2017 közötti demokrata kormányzás alatt a klímaváltozás elleni fellépés számos tekintetben meghatározó eleme volt az amerikai bel- és külpolitikai napirendnek. Az Obama-adminisztrációnak a párizsi egyezménnyel kapcsolatos sikerei remekül szemléltetik az e területen megvalósult hatékony amerikai érdekérvényesítést. A 2019. november 4-én bejelentett amerikai kilépés következtében azonban az egyezményben kitűzött célok teljesítése bizonytalanná vált, s így a multilaterális keretek között tett erőfeszítések hatékonyságát is alapjaiban kérdőjelezte meg. A kilépésről szóló döntés mindeközben egy konzekvens republikánus klímapolitika következménye volt, amely beleillett a Trump-adminisztráció által képviselt izolacionista külpolitikai vonalvezetésbe. A demokrata elnökjelölt, Joe Biden választási győzelmével, valamint az egyezményhez való újracsatlakozással azonban egy új(abb) fejezet nyílik mind az amerikai, mind a nemzetközi éghajlatvédelem történetében. A jelen elemzés az elmúlt évek amerikai klímapolitikájának a megértését hivatott elősegíteni az említett folyamatok részletes vizsgálatán keresztül, különösen a párizsi egyezmény kontextusában.

A Magyarországon elkövetett emberölések vizsgálata a szükséglet-elméletek tükrében

Belügyi Szemle 68(4. ksz.), 79-107.
2020
Schneider Richárd

A szükséglettel és motivációval kapcsolatos elméletek, a Maslow-féle szükséglethierarchia, valamint a bűnözői magatartás, pontosabban a bűncselekmények elkövetésekor megfigyelhető, az elkövetőt a cselekmény végrehajtására ösztönző motiváció és szükséglet párhuzamos vizsgálata mind kriminálpszichológiai, mind szociológiai perspektívából érdekes következtetések levonására adhat okot, s az elkövetők és az általuk végrehajtott kriminális cselekmények, továbbá az egyének bűncselekménnyel kapcsolatos életszakaszaira jellemző szükségletkielégítettsége, az ebből fakadó stressz, frusztráció és a szükségletek által motivált viselkedésmintázatok és magatartásformák átfogó és mélyebb megismerése preventív stratégiák és prediktív módszerek kidolgozására, társadalomközpontú, mégis az egyéni preferenciákat és frusztrációval kapcsolatos tényezőket, és lehetséges megoldásaikat magában foglaló magyarázatok felismerésére adhat lehetőséget. Ezen kutatás során a motivációelmélettel kapcsolatos szakirodalmi kitekintést követően kísérletet teszek a tárgyalt szükségletkategóriák és a kutatás során felismert és megjelent bűnözői magatartásformák, illetve az elkövetők szociális hátterére vonatkozó adatok összehangolására, ennek fényében pedig a Magyarországon 2012 és 2014 között jogerősen lezárt emberölések és emberölési kísérletek elemzésére kerül sor. A tanulmány arra keresi a választ, hogy az ilyen típusú ügyek vizsgálata relevanciával bírhat-e az egyes szükségletelméletek, elsődlegesen pedig a Maslow féle szükséglethierarchia tükrében, s lehetséges-e az elkövetők motivációi és az egyes szükségletkategóriák között párhuzamot vonni, és amennyiben igen, az egyes szükségletek milyen arányban jelennek meg az elkövetői oldalon.