Vita keretében mutatták be Frank Füredi új könyvét, amely a "The War Against the Past: Why the West Must Fight for its History" címet viseli

Ez a nemvárt fordulat ismét fellobbantotta a vitát a szólásszabadság körül, még inkább ráirányítva a figyelmet a könyv témájának, az eltörléskultúrának (cancel culture) a veszélyeire.

A könyvbemutatón a szerző, Frank Füredi és egy újságíró, Bruno Waterfield (The Times) vitája által a közönség mélyebb betekintést nyerhetett a könyv által tárgyalt témákba, úgymint a történelem átírása, az identitás kérdésköre, valamint a kulturális háború a Nyugat múltja ellen.

Az esemény nyitóbeszédében John O’Brien (kommunikációs igazgató, MCC Brüsszel) a könyvbemutató eltörlési kísérletén keresztül hívta fel figyelmet a szólásszabadság helyzetére és a téma aktualitására. Kiemelte a kihívást jelentő új, kortárs trendek jelentős és egyre növekvő hatását, amelyek a történelmünk egyes részeinek megmásítására vagy eltörlésére tesznek kísérletet; egyúttal köszönetet mondott a Brüsszeli Sajtó Klubnak (Brussels Press Club), hogy közreműködtek az esemény létrehozásában.

Frank Füredi professzor rendkívül problematikusnak és toxikusnak írta le, hogy egy olyan növekvő mozgalom van kibontakozóban, amely a Nyugat történelmének és értékeinek hiteltelenítésére és eltörlésére tör. Könyvében a szobraink ledöntése, az intézményeink átnevezése mögötti kulturális trendeket vizsgálja, illetve a szélesebb törekvéseket a történelmi szereplők jelentőségének semmissé tételére, félremagyarázott vagy meglévő morális hiányosságokra hivatkozva.

Füredi állítása szerint ez a kulturális keresztes háború azzal fenyeget, hogy elvágja a társadalom kapcsolatát a múlttal, ami egyaránt vezet identitásválsághoz és az emberiség közös bölcsességének és örökségének elvesztéséhez.

A könyvbemutatón Frank Füredi és Bruno Waterfield vitája során az újságíró kritikusan viszonyult a könyvben megfogalmazottakhoz, azt vetette fel, hogy a múlt áttekintése és felülvizsgálata elengedhetetlen a fejlődéshez, és ahhoz, hogy beszéljenek az olyan történelmi zsákutcákról, mint a gyarmatosítás, a rabszolgaság és a rasszizmus. Waterfield feltette a kérdést, hogy a meglévő történelmi narratívákhoz való ragaszkodás vajon több kárt vagy jót okoz-e azoknak a modern társadalmaknak, amelyek az igazságért és a befogadásért igyekeznek tenni.

A véleménycsere Füredi és Waterfield között a történelemnek a jelen identitást alakító szerepére koncentrált. Füredi védelmébe vette a történelmi örökség megőrzését, valamint kifejezte az ellenállás a szükségességét a múlt átírására - a jelen aktuális érdekei szerint - tett kísérletekkel szemben.

Figyelmeztetett, hogy a Nyugat történelmének elutasítása egy széttöredezett társadalmat eredményez, közös kulturális alapok nélkül.

Waterfield úgy értékelt, hogy a történelem felülvizsgálata és kijavítása szükséges a morális fejlődéshez. Kiemelte, hogy a társadalomnak muszáj szembenéznie és újraértékelnie a múlt sötét időszakait, hogy egy még befogadóbb jövőt építhessen. Míg Füredi szerint a múlt eltörléséről van szó, addig Waterfield úgy látja, hogy ezáltal fejlődik ki a múlt megértése ahhoz, hogy reflektálni tudjon a modern értékekre.

 A The War Against the Past című kötet bemutatója a szokásoktól eltérően egy gondolatébresztő vita formájában valósult meg, amelybe a közönséget is bevonták, platformot kínálva az ellentétes vélemények bemutatásának a történelem és az identitás kérdésköréről.

 Míg Füredi a nyugati történelmi narratívák megőrzése mellett állt ki, addig Waterfield inkább egy kritikusabb és bevonóbb múlt-megközelítés mellett érvelt. Az esemény aláhúzta a párbeszédek fenntartásának fontosságát a társadalmi emlékezetről és a történelem megértéséről, miközben mindkét fél egyetértett abban, hogy a múlt megközelítése kiegyensúlyozottságot és őszinteséget igényel.