Olvasási idő: 2 perc
Ha meg akar felelni a 21. század kihívásainak, akkor újra kell gondolni az európai együttműködés stratégiai céljait és intézményi felépítését – hangzott el a legutóbbi MCC Budapest Lectures rendezvényen. Belkis Vural Çelenk, az Ankara Yıldırım Beyazıt Egyetem Jogtudományi Karának dékánhelyettese és a nemzetközi magánjog docense; Matthieu Grandpierron, a franciaországi ICES–Vendée Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének vezetője; valamint Sándor Lénárd, az MCC Jogi Iskolájának vezetője vitatták meg azokat a dilemmákat, amelyekkel ma az európai együttműködés szembesül.
Az „Válság vagy virágzás?: Európa helyzete a világban” című beszélgetés a “Globalizáció, Integráció és Identitás” elnevezésű nemzetközi tudományos konferencia részeként kínált betekintés az európai együttműködést jelenét övező dilemmákba. A beszélgetés első részében az előadók az európai integráció fejlődésének főbb fordulópontjait elemezték, kiemelve azokat a történelmi pillanatokat, amikor az együttműködés élt, vagy éppen ellenkezőleg, elszalasztotta a kínálkozó lehetőségeket. Egyetértettek abban, hogy a berlini fal leomlása és a Maastrichti Szerződés olyan egyedülálló alkalmat teremtett, amely lehetőséget adott volna egy autonóm és függetlenebb Európai Unió megteremtésére. Ugyanakkor sem az intézményi átalakítás, sem az ezt követő politikák – köztük pldául a bővítési politika – nem tudták beteljesíteni ezeket a kezdeti várakozásokat. Belkis Vural Çelenk kiemelte, hogy az Európai Unió ereje szabályozási erejére korlátozódik, míg Matthieu Grandpierron arra hívta fel a figyelmet, hogy geopolitikai súlya és identitása gyengül, ez pedig vonzerejének csökkenéséhez vezetett. A szakértők megjegyezték továbbá, hogy az EU-nak nem sikerült kiegyensúlyozott és gyümölcsöző kapcsolatokat kialakítania a nagyhatalmakkal, különösen Kínával. A beszélgetés kitért továbbá az EU és Törökország kapcsolatára, valamint a nyugat-balkáni bővítés elhúzódó folyamatára is. A résztvevők szerint Európának világosan meg kell határoznia saját identitását, ha meg akarja őrizni örökségét és nagyobb önállóságot kíván biztosítani magának. Ez a központi dilemma, amellyel az európai vezetés ma szembenéz, és amely az intézményi struktúra és az együttműködés alapjainak mélyreható újragondolását teszi szükségessé.
