Olvasási idő: 3 perc
A jelenkorban a lokalizmus és a globalizmus harcának lehetünk tanúi. Holnapot azonban csak a kulturális örökségünk elismerése és védelme adhat civilizációnknak - hangzott el az MCC Budapest Lectures előadássorozatában. Michelle Zang, az új-zélandi Wellingtonban lévő Victoria University egyetemi tanára, Borrin Foundation Justice Fellow ösztöndíjas, valamint Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetője az őshonos népek érdekeiről, illetve a kulturális örökség fogalmáról és nemzetközi jogi védelmének kérdéseiről beszélgettek.
A telház mellett zajló Budapest Lectures sorozat legutóbbi beszélgetésének elején Sándor Lénárd felidézte, hogy Magyarországnak, illetve tágabb értelemben a közép-európai országoknak milyen előzetes várakozásai, majd tapasztalatai voltak a gazdasági globalizációval kapcsolatban. E térség számára a globalizáció egykor a Nyugathoz való integráció és felzárkózás esélyét, az ott látott szabadságok és lehetőségek elérésének vágyát jelentette. Ugyanakkor ezek az országok hamar szembesültek azokkal a korlátokkal, amelyet a globalizáció és a nemzetközi jogi szabályozása jelent céljaik és álmaik megvalósítása terén. Michelle Zang arra mutatott rá, hogy a gazdasági globalizáció Új-Zélandot és az egész ázsiai és csendes-óceáni térséget is kihívás elé állítja sorsuk szabad alakítása terén. Ezek az országok azonban kis és nyitott gazdaságokkal rendelkeznek, amelyek szükségszerűen integrálódnak a világgazdaságba, ugyanakkor egyedi és sajátos érdekeiket és szükségleteiket figyelmen kívül hagyják. Új-Zéland a hasonlóan gondolkodó országokkal együtt aktívan dolgozik olyan reformok elfogadásán, amelyek előmozdíthatják a közepes vagy kis gazdaságú országok érdekeit.
A kulturális és civilizációs örökség jelentőségével kapcsolatban Sándor Lénárd arra emlékeztetett, hogy a halak, a halászat és a halászati övezetek a Brexit-tárgyalások utolsó napjaiban, sőt még az utolsó óráiban is döntő szerepet játszottak. Nem gazdasági vagy üzleti racionalitás miatt, hanem azért, mert végső soron a szuverenitást jelképezik, a szuverenitáson túl pedig egy olyan kollektív emlékezetet és életmódot jelenítenek meg, amely az angol civilizációs örökség szerves részét alkotja. A Brexit ennek az örökségnek a megőrzéséről szólt, amelyet egyre inkább veszélyben láttak az európai integráció folyamatos terjeszkedése miatt. Michelle Zang szintén kiemelte a civilizációs örökség jelentőségét, ami szerinte felbecsülhetetlen a világ kulturális sokszínűségének több mint felét kitevő őslakosok számára. Az új-zélandi kutató rámutatott arra, hogy bár vannak olyan kereskedelmi és beruházásvédelmi perek, amelyekben a kulturális örökségből fakadó követelményeknek sikerült érvényt szerezni, ugyanakkor ezen követelmények teljesebb védelme csak alkotmányos és nemzetközi szerződéses reformok révén biztosítható. Tágabb perspektívából szemlélve a jelenkorban a lokalizmus és a globalizmus harcának lehetünk tanúi. Holnapot azonban csak a kulturális örökség elismerése és védelme adhat sokszínű civilizációinknak – fogalmazták meg a beszélgetés résztvevői.
