Olvasási idő: 3 perc
„Milo, ki más.” Ezzel a választási szlogennel kampányolt Milo Djukanovics, Montenegró korábbi miniszterelnöke, ugyanis ennyire biztosnak érezte a hatalmát – mondta el Párducz Árpád a Migrációkutató Intézet junior kutatója Szegeden, a Sorsok a voksok után – Választások utáni helyzetkép Koszovóban és Montenegróban című pódiumbeszélgetésen. Az előadás során Vargha Márk, az Intézet vezető elemzője tett fel kérdéseket a Nyugat-Balkánon zajló folyamatokkal, Montenegró és Koszovó bel- és külpolitikájáéval kapcsolatban.
Már a beszélgetés elején jól körvonalazódott a földrajzi térségben és a témában kevésbé jártas érdeklődők számára is, hogy az említett országok belpolitikája, de nemkülönben külpolitikája is rendkívül nehezen követhető. Számos olyan tényező van jelen a Balkán ezen területén, ami a politikai és sok esetben gazdasági döntéseket is befolyásol és gyakran kiszámíthatatlanná teszi a folyamatokat. A feljebb említett Djukanovics esete is jó példa erre, ugyanis a választási szlogennel kinyilvánította, hogy számára is elképzelhetetlen az a helyzet, hogy ne ő kormányozza az országot, ugyanis a 1989 óta tartó hatalma számára is megingathatatlannak tűnt. Azonban az általuk megszavazott egyházügyi törvény, amely kimondja, hogy az ingatlanok, amelyek a kulturális örökség részét képezik, valamint Montenegró állam tulajdonában voltak, mielőtt az 1918-ban csatlakozott volna a Jugoszláv Királysághoz, és később nem megfelelő jogi úton kerültek valamely vallási közösséghez, újra az állam tulajdonát képezik, tovább súlyosbította a szerbekkel szemben fennálló konfliktusokat. A COVID alatt pedig - bár a legkésőbb itt jelent meg a járvány - késlekedtek a lezárásokkal, így óriási esetszámot produkált a lakosság és hatalmas veszteségek keletkeztek ezáltal. Mindezek végül oda vezettek, hogy a megdönthetetlennek titulált vezetést 2020-ban leváltották.
A Migrációkutató Intézet munkatársainak elmondása alapján mind Montenegróra, mind Koszovóra igaz az a tény, hogy Szerbia a politikai- és a közgondolkodás terén is az ország részének tekinti ezeket a területeket, amit történelmi eseményekre is alapoznak, valamint ezzel összhangban több európai ország- egyelőre nem ismeri el legitim, önálló országokként ezeket. Ilyen módon a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez és rendezéséhez szükséges érdekérvényesítő erő és a partnerkapcsolatok hiánya alapjaiban véve nehézzé teszik e területek önállósodási törekvéseit. Ezt tetézi az a tény is, hogy a térségben erős szereplőként jelen van az Egyesült Államok, Oroszország és az arab világ több hatalmának befolyása is, ami még bonyolultabbá és nehezebbé teszi Koszovó és Montenegró helyzetét.
Mindent összevetve fontos ezen területek és politikájuk nyomon követése Magyarország számára is, ugyanis Szerbia közvetlen szomszédságában ez kiemelkedően fontos szerepű eseménysor. Egyébiránt az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvések is kérdésessé válnak ezen balkáni országok esetében, ugyanis az Unió minél inkább távol szeretné tartani magát ezektől a nemzetközi- és belső konfliktusokkal terhelt területektől. Így Koszovó és Montenegró esetében elsődleges feladata lenne ezek felszámolása, hogy hatékonyan léphessenek tovább a nemzetközi politikai színtéren.
