Olvasási idő: 2 perc
„Csukjuk be a szemünket! Figyeljük meg milyen érzés most, ahogy ránehezedik a súlyunk a székre! Milyen illatot érzünk itt a kávézóban? Érezzük a kávé illatát! Irányítsuk a figyelmet az orrunkon át beáramló levegőre, ahogy aztán a mellkasunkba árad. Belélegzünk! Kilélegzünk! Ha azt tapasztaljuk, hogy gondolataink elkalandoztak, szelíden, gondosan tereljük őket vissza a légzéshez. Próbáljunk figyelni a légzésünkre néhány lélegzetvétel erejéig! Visszaszámolok 3-tól 1-ig: egyre tudatosítjuk, hogy itt ülünk és kinyitjuk a szemünk. - Valami ilyesmi a tudatos jelenlét.” – Ezzel a bevezetővel indította előadását Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra május 8-án, az MCC-ben.
Kabat-Zinn (2009) definíciója alapján akkor beszélhetünk mindfulnessről, amikor „figyelmünket bizonyos módon irányítjuk: szándékosan, a jelen pillanatban és megítélés nélkül. Ez a fajta figyelem nagyobb éberséget és tisztaságot szül, és a jelen pillanat elfogadását eredményezi.”.
A Professzor Asszony előadásában a definíció után ismertette a mindfulness jótékony hatásait: segít a koncentrációban, csökkenti a stresszt, a depressziós és a szorongásos problémák kialakulásának kockázatát és támogatja az egészséges immunfunkciókat.
Az előadó tisztázta, hogy a tudatos jelenlétet gyakorolhatjuk akkor is, amikor csak sétálunk és járás közben felfigyelünk a testünk mozgásából fakadó érzésekre, a különböző illatokra, hangokra.
Arról is szó esett. hogy a saját élményeinkhez, életeseményeinkhez való elfogadó és pozitív viszonyulás belső nyugalmat idéz elő. Aki el tudja fogadni azokat a körülményeket, amikben benne van, megbékél velük és egyensúlyba kerül önmagával.
A mindfulness módszerek lényege, hogy ha a valóságon nem tudsz változtatni, még mindig van lehetőséged békét kötni vele, a stressz és az idegesség helyett. A hallgatóság tanulságként elvihette magával, hogy csupán a jelen pillanat, a MOST az, amiben itt tudunk lenni: szeretni, figyelmet adni a másiknak. Fontos lehet feltenni önmagunknak a kérdést: Mennyire tudok jelen lenni a kapcsolataimban?” „Mennyire tudok jelen lenni az életem eseményeiben?”.
