Trump új világrendje – Megosztott Nyugat a zűrzavar idején

Az este egy súlyos bejelentéssel indult a tiltakozás jegyében. Frank Füredi az MCC Brüsszel főigazgatója elítélte az antifa aktivisták legutóbbi próbálkozásait az esemény megsemmisítésére (az eredeti helyszín elleni fizikai agressziót és fenyegetéseket), és az esetet a "szokásos eltörlés-kultúra" újabb megnyilvánulásának nevezte. Kritizálta a belga hatóságok kettős mércéjét, és felhívta a figyelmet annak iróniájára, hogy a szabad véleménynyilvánítás elfojtása az Európai Unió szívében történik – azon a helyen, amely büszke demokratikus értékeire.

"A szabadság soha nem magától értetődő; folyamatosan harcolni kell érte." - jelentette ki Füredi, megadva a harcias alaphangot a globális hatalmi dinamika megváltozásáról szóló kiemelt jelentőségű vitához.

Donald Trump második elnöksége jól halad, amit Európa mégis makacsul tagad. Beiktatásának kezdete óta olyan tempót diktál, amely ellenfeleire és szövetségeseire egyaránt nyomást gyakorol. És habár rengeteg szó esik az ezzel járó változásokról, mégis úgy tűnik, hogy Európa nem hajlandó szembenézni az alapvető kérdésekkel: mit szeretne elérni Trump, és mik a kontinens reális lehetőségei?

Az MCC Brüsszel rendezvényének előadói James Orr (a Cambridge-i Egyetem docense; az Edmund Burke Foundation UK elnöke) és Guglielmo Picchi (nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgató, Machiavelli Center for Political and Strategic Studies) viszont szembenéztek a megváltozott helyzettel, éleslátó értékelést és világos kritikákat megfogalmazva a földrengésszerű globális átalakulások idején.

Az elnök a maga részéről a Fehér Házba való viszatérése pillanatában világossá tette: egy új világba lépünk. A régi szabályok, a hidegháború utáni feltételezések és a vigasztaló illúziók mind próbatétel alatt állnak.

De van-e felismerhető trumpista, új világrend-stratégia a káosz közepette? Annyi mindenesetre már bizonyos, hogy eljött az idő: Európának színt kell vallania.

A beszélgetés résztvevői leszögezték: világossá vált, hogy a „nyugati egység” már nem magától értetődő. Erre tekintettel Európának fel kell hagynia azzal, hogy geopolitikai stratégiaalkotását kiszervezze Washingtonba. A brüsszeli vita az új utakat és rendet kereső túlélésről szólt.

Trumpnak van egy stratégiája: szövetségesei, mint Kanada és Ausztrália, már érzik a nyomást, amellyel újradefiniálja a kapcsolatokat. Közben Európában a konzervatívok megosztottak: alkalmazkodjanak Trump ritmusához, vagy jelöljenek ki egy új, független utat. James Orr megkérdőjelezte azt az elképzelést, hogy a "nyugati civilizáció" még mindig stratégiai értéket képvisel, míg mások védték azt a hagyományt, amely a szerint a konfliktusok kulturális újjászületést hoznak.

Trump első 120 napja

Mit tanultunk valójában Trump második ciklusának első 120 napjából, és hogyan állítja kihívás elé ez az időszak a konzervatív stratégiát? – tette fel a nyitókérdést Jacob Reynolds.

Válaszában Guglielmo Picchi a periódust kaotikusnak írta le. Miközben a konzervatívok jelentős változásokra számítottak, nem voltak felkészülve az elnök agendájának tempójára és mértékére. „Trump mindent aláaknáz.” - mondta Picchi. Az európai, konszenzus alapú politikával ellentétben Trump konfrontatív stílusa zavarba ejti az itteni vezetőket. Emellett Picchi figyelmeztetett, hogy kockáztatja az olyan szövetségesek, mint Kanada és Ausztrália, elidegenítését, és sürgette, hogy Európa, mint létfontosságú partner legyen újradefiniálva.

James Orr azt állította, hogy a Trump iránti ellenségesség a mainstream Európában a félelemből fakad – a nemzeti konzervatív mozgalmak növekvő népszerűségétől. Megemlítette a Reform UK 2025-ös választási győzelmét és az olyan szuverenista pártok, mint a VOX, a PiS és a Fidesz megerősödését, amit az ellenoldal "toxikus Trump-hatásként" ír le. Orr megjegyezte, hogy Trump retorikája, beleértve a Kanada annektálására tett félvállról tett megjegyzéseit, váratlan globális politikai hullámokat generált, ami segítette a baloldalt Kanadában és gyengítette a konzervatívokat Ausztráliában.

Miért ez a hirtelen hisztéria egy második Trump-elnökség körül, amikor az első ugyanolyan megosztó volt? – firtatta tovább Reynolds.

Picchi a Trump-ra adott reakciókat Matteo Salvini olaszországi megválasztásának meglepetésével hasonlította össze. Az elitek mindkét esetben alábecsülték ellenfeleiket. Míg Trump újraválasztása várható volt, második hivatali idejének intézkedései (és végrehajtási módjuk) sokakat váratlanul értek. Rámutatott a jobboldalt sújtó antidemokratikus fellépésekre egész Európában – Franciaországtól Romániáig – és óvatosságra intett a szólásszabadságot fenyegető veszélyekkel szemben.

Orr hozzátette, hogy Trump hatékonysága az, ami meglepi az európaiakat: "Egyszerűen teljesíti, amit ígért. Európa nem szokott hozzá ehhez."

A második Trump-éra: új ritmus a politikában

Trump második elnökségének meghatározó vonása, hogy helyreállította a „józan ész és a normalitás érzetét”, habár a saját feltételei szerint – értékelt Picchi, aki arra buzdította az európaiakat, hogy alkalmazkodjanak a gyorsabb politikai tempóhoz, a mai változékony világnak megfelelően.

Orr tágabb filozófiai keretek között fogalmazta meg a kérdést. Számára Amerika az államot és az ott élő népet egyaránt jelenti – és az európaiaknak el kell dönteniük, kik ők ebben a kontextusban. Érvelése szerint a transzatlanti kapcsolatban többé nem szabad magától értetődőnek tekinteni az amerikai vezetést.

Picchi egyetértett ezzel, emlékeztetve a hallgatóságot Európa stratégiai fontosságára az Egyesült Államok számára, különösen katonai bázisai révén. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nehéz dekódolni a Trump-adminisztráció nem szokványos retorikáját. Ennek a politikai „zsargonnak” a megértése elengedhetetlen az együttműködéshez – érvelt.

Orr tovább ment: Európának el kell ismernie saját külön érdekeit. "Túl gyakran feltételezzük, hogy Amerika és Európa ugyanazon az oldalon áll. Ez a feltételezés már nem érvényes."

Egy új világrend felé

A vita során külön fejezetet nyitottak annak, hogyan nézhet ki egy „új világrend” Trump uralma alatt. Orr a konzervatívok egységét sürgette, akik – mint mondta – a nemzeti különbségek ellenére is osztoznak az alapvető értékeken. Bírálta az 1992-es Maastrichti Szerződés örökségét, amiért felhígította a nemzeti identitást a törékeny európai egység javára. Azzal érvelt, hogy a "nyugati civilizáció" fogalma inkább csak egy identitásmankó, semmint értelmes geopolitikai keret. Orr szerint Trump elutasította az ilyen narratívákat, ehelyett elismerte az olyan országok eredményeit, mint Kína vagy Szaúd-Arábia, anélkül, hogy megpróbálná erőltetni a Nyugattal való összehasonlításukat.

Szabad vita izgalmas kérdésekkel

A nyilvános kérdések és válaszok (Q&A) során Európa globális stratégiája került a középpontba:

• Hogyan biztosítsa Európa az energiafüggetlenséget?
• Miért nem sikerült Európának hosszú távú stratégiát kidolgoznia Ukrajna erőforrásaival kapcsolatban?
• Tud-e Európa olyan utat kijelölni, amely nem függ az Egyesült Államok vezetésétől?

A résztvevők egyetértettek abban, hogy Európának fel kell hagynia geopolitikai gondolkodásának Washingtonba való kiszervezésével. A politikai és gazdasági függetlenség ma már elengedhetetlen.

Az estét élénk szellemi vita zárta. Orr azt állította, hogy a "nyugati civilizáció" mai használata mély identitásválságot tükröz. Füredi, aki ezzel nem értett egyet, azt hozta fel ellenérvként, hogy az ókori Görögországban gyökerező Nyugat még mindig jelentős örökséggel rendelkezik. "A Nyugat erőssége abban rejlik, hogy a konfliktust kulturális, tudományos és spirituális újjászületéssé változtatja. Ez egyedülálló szépsége." – fejtette ki. Arra a következtetésre jutott, hogy Európának tanulnia kell Kína azon képességéből, hogy kreatívan kihasználja a globális instabilitást.

A „Trump új világrendje” címet viselő rendezvény nem egy gyűlés volt, hanem leszámolás Európa politikai naivitásával, Amerika kiszámíthatatlanságával és a Nyugat egységének törékeny kötelékeivel. Egy olyan világban, ahol a józan ész már nem általános, és a régi szövetségek megléte már nem feltételezhető, a vita arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy a konzervativizmus, a demokrácia és a geopolitikai stabilitás jövője a változóban lévő elképzeléseken nyugszik.