Az ókortól kezdve hatalmas birodalmak születtek, majd buktak el. Mindegyikük évszázadokon keresztül fennálló hegemóniával bírt és megszentelt hatalommal is rendelkező vezető állt az élén. Thiabud Gibelinnel, az MCC vendégoktatójával azt vizsgáltuk meg, vajon az Európai Unió tekinthető-e egy 21. századi birodalomnak.
Thibaud Gibelin francia történész-politológussal egy történelmi időutazást tehettünk az egykori hatalmas birodalmak világába, áttekintettük a római birodalomtól a perzsa birodalmon át egészen a nyugat-római birodalom évszázados történetének jellemzőit, azt kutatva, megfele-e a mai Európai Unió azoknak a kritériumoknak, amelyek egy birodalmat jellemeznek.
A történész szerint három alapvető feltétel kell egy birodalommá váláshoz. Ezek közül az egyik a hosszú távú hegemónia. Visszatekintve, valamennyi egykori birodalommal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy mindegyikük hosszú évszázadokon keresztül fennállt, több évszázados hegemónia jellemző mindegyikükre, de egy birodalomnak a létrejötte egy történelmi folyamat csúcspontja, így már a kialakulásához is hosszú idő kell – mondta a szakember. A történelmet végignézve azt is láthatjuk – tette hozzá –, egy birodalom nem terjeszkedésre törekszik, hanem éppen a stabilitás megőrzése a célja, viszont a politikai stabilitást egy isteni törekvésnek kell megalapoznia, azaz fontos az uralkodó megszentelt, spirituális jellege. Emellett fontos a békés egymás mellett élés is, enélkül lehetetlen egy birodalmat fenntartani. Így volt ez például a római és a perzsa birodalom esetében is, amelyek – ugyan voltak közöttük kisebb konfliktusok, mégis – tudtak egymás mellett létezni.
A második alapvető dolog a politikai dinamizmus fontossága. Ha hosszan fennmarad egy politikai intézmény, akkor ezen belül egy politikai dinamizmus valósul meg, amely a benne mozgó szereplőknek biztosítja a fennmaradását. Augustus császár például soha nem szüntette meg a köztársaságot, csak egy erős vezetőt tett az élére, amely egységet és stabilitást tudott biztosítani hosszú időn keresztül. A történész azt is kiemelte, az ókorban és a középkor elején a szabadság egy kollektív koncepció volt, és maga az egyén a politikai közösség szolgálatában állt. A légionáriusoknak 15-20 évig kellett a légióban harcolniuk a köztársaságért, így a kötelezettség szemlélete fennmaradt, és ez megvédte őket a külső erőktől. Később a középkorban a köztársasági elköteleződést a feudalizmus váltotta fel, megjelent egy új polgári közösség, a lovagság.
A birodalmak harmadik jellemzője a hatalom megszentelt jellege. A spirituális, egyházi dimenzió része volt a politikai hatalomnak, a két hatalom harmonikus együttműködésén alapult minden. Az óperzsa birodalomban ez még alapvető fontosságú volt, és ezt Nagy Sándor is átvette, és beépítette a macedón hagyományokba. Ezzel szemben Európában, a Német-Római Birodalomban a spirituális és az uralkodói központ már nem is egy helyen volt, ők már – ugyanúgy, mint a franciák és az angolok is – egyre inkább a szekularizációra törekedtek, ki akarták vezetni az egyház hatalmát, és ez egy fontos változást jelentett az európai folyamatokban. A világi és az egyházi hatalom ekkor már egyre inkább elvált egymástól. Korábban – a nagy birodalmak idején – azt vallották, hogy az uralkodó isten kardja, a hatalma nem önmagától származik, Németországban viszont már a királynak önmagából eredő spirituális hatalma volt, ezért is voltak a németek állandó ellentmondásban Rómával. A Német-Római Birodalom célja az volt, hogy a biztonságot, az egységességet biztosítsa a keresztény világban, de közben a birodalom fele áttért a protestáns hitre, ebben a helyzetben viszont – amikor nem tudjuk, mit jelent a keresztény egység – nehéz fenntartani a keresztény birodalmat.
Később a nemzetállamok kialakulása sem segítette ennek az egységességnek a fenntartását, hiszen már a nemzeti vonás volt a legfontosabb aspektusa a kultúrának, és már nem a kereszténység egységessége volt a „kötőanyag”, az összetartó erő. A szabadság-felfogás megváltozása, individualizálódása, illetve a nemzetek közötti ellentétek kialakulása gyors politikai változást vont maga után. Európában hol Franciaország, hol Anglia, hol Németország volt a vezető hatalom, és csak a két világháborút követően indult el az európai integráció folyamata, ami azonban nem egy birodalom továbbélését jelentette.
A jelent vizsgálva az Európai Unióról elmondható, hogy tulajdonképpen egy amerikai protektorátus, hiszen a II. világháború végén bekövetkezett az amerikai nagyhatalom érdekkörébe való beilleszkedés, és nem is látunk törekvést arra, hogy ez bármikor is megszűnjön – hangsúlyozta Thibaud Gibelin.
A vallással kapcsolatban a történész kiemelte, a vallás, a spiritualitás az emberi tudatnak egy hosszú folyamata, ha ezt kizárjuk, akkor máshol, más formában fog megjelenni. Ma a jog az, ami egy dogmaként jelenik meg és helyettesíti a vallást. Egy „dogmakészletet” fogadunk el ahhoz, hogy egy kollektív tudatot ki tudjunk alakítani, és ez inkább az univerzalizmust erősíti és nem az európai identitást, ami megrendíti Európa alapjait. Emellett a jog arra sem alkalmas, hogy a spiritualitást helyettesítse. Összességében tehát elmondható, hogy az Európai Unió több szempontból sem tekinthető birodalomnak.
