Olvasási idő: 9 perc

Manapság divatos és sokat hangoztatott kifejezés a környezettudatosság. Élj környezettudatosan! Autó helyett használj tömegközlekedést! Gyűjtsd szelektíven a hulladékot! Legyél környezettudatos vásárló! Használj energiatakarékos izzót! Ne használj szívószálat! Ilyen és ehhez hasonló jó tanácsokat kapunk, amikkel arra ösztönöznek minket, hogy éljünk tudatosabban, és vigyázzunk a bolygónkra. De tényleg ekkora a felelősség rajtunk, egyéneken? Tényleg ezzel tehetünk a legtöbbet Földünkért? Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója és Kitta Gergely az intézet stratégiai és kommunikációs vezetője többek között erről is beszélgetett a miskolci közönséggel.

Alapvetően egy jó irány, ha az emberben van igény a környezettudatosságra, hiszen fontos az egyén szintjén is odafigyelni ezekre a dolgokra – kezdte a beszélgetést Litkei Máté – vannak viszont olyan szélsőséges dolgok – „ha húst eszel, akkor megölöd a bolygót, ha gyereket szülsz, akkor felelőtlen vagy, mert az a legnagyobb ökobomba” –, amiket mindenképpen el kell vetnünk.

A szakember szerint a fenntarthatóságnak 3 aspektusa van: a környezeti, a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóság. Egy probléma megoldásakor mindhárom aspektust figyelembe kell venni, mert nem lehet az, hogy környezeti szempontból megoldok valamit, de azzal mondjuk társadalmi vagy gazdasági katasztrófát okozok. 

Az egyéni felelősséggel kapcsolatban hozzátette, nem várhatjuk el egy átlagembertől, hogy amikor bemegy a boltba és vesz valamit, közben ökológiai lábnyomot is számoljon. Azért nem beszélhetünk egyéni felelősségről, mert nincs meg az a tudásszint, ami alapján az egyén felelős döntést hozhatna.

A klímakutató szerint a nemrégiben beköszöntött energiaválság azért volt sorsdöntő, mert krízishelyzetet teremtett, és olyan ellátásbiztonsági problémát okozott, mintha háborús helyzet lenne. A német média például többször felhívta a figyelmet: előfordulhat, hogy 2 hétig nem lesz áramellátás és nem lehet majd fűteni. Ezekben a krízishelyzetekben a döntéshozók is kicsit megfontoltabban gondolkoznak, hiszen „békeidőkben” álmodhatunk nagyokat arról, hogy milyen megújuló energiával fedezzük majd a szükségleteinket, de amikor bekövetkezik egy ilyen krízishelyzet, akkor rá kell jönnünk, hogy még mindig elsősorban a hagyományos forrásokra, a szénre, a gázra és az olajra támaszkodunk.

Európában a politikai akarat megelőzte a technikai lehetőségeket – véli Litkei Máté. Nagyon fontos a megújuló energia, hatalmas potenciál van benne, de amíg az energiatárolás kérdése nincs megoldva, addig ez nem elegendő. Az, hogy az atomenergiát vagy a földgázt megújuló energiaforrásként tartjuk számon a jövőben, annak köszönhető, hogy energiaválság lépett fel. Ugyanis azoknak az országoknak, akik most építik a megújuló kapacitásokat, építeniük kell mellette egy kiegyensúlyozó kapacitást is, ami lehet például a földgáz. A franciák például nagy arányban a karbonsemleges nukleáris energiát alkalmazzák, és bár a hulladékkal valóban vannak problémák, de mégiscsak nagy mennyiségű és stabil energiát tud biztosítani. Elmondhatjuk tehát, hogy az energiaválság kicsit segített visszatérni a racionalitásokhoz.

Kitta Gergely szerint van egy percepció azzal kapcsolatban, hogy mi történik Euróbában és a világon. Európa az egyetlen olyan kontinens, amely meghatározó módon csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását az elmúlt évtizedekben, és még további erőteljes elvárásai vannak ezen a téren: 2030-ra 55%-os csökkenést irányzott elő, amit a Fit for 55 uniós klímacsomag tartalmaz. Az Unió kibocsátása azonban csak a Föld teljes kibocsátásának kb. 8%-a, és miközben mi csökkentünk, Afrikában vagy Dél-Amerikában több száz vagy ezer %-kal nő a kibocsátás. Az Unió a hatalmas erőfeszítések ellenére sem fogja tudni egyedül megállítani a globális felmelegedés problémáját. A szakember véleménye szerint ez nem környezetvédelmi, hanem politikai és nagyhatalmi kérdés. Évszázadokon keresztül Európa volt sok mindenben a meghatározó, a vezető, akire figyeltek, akit követtek, de a második világháború óta ez megváltozott – gondoljunk csak a telekommunikációra, informatikára, e-kereskedelemre. Ezekben egyikben sincs európai cég, csak Ázsia és az USA képviselteti magát, ezért ebben a kérdésben Európa első akar lenni, elsőként akarja kitalálni a technológiát, és elsőként akarja eladni a megoldást. Ennek azonban nagy a kockázata – ha nem sikerül, akkor Európa végleg elveszíti versenyképességét.

Sokan – még a szakmában is – azt vallják, hogy az energiaigények csökkentésével oldható meg a környezeti és klímaprobléma – tette hozzá Litkei Máté.  A szakember szerint amíg ez gazdasági hátrányt és életszínvonalbeli visszaesést nem eredményez, és nem csökkenti az életminőséget, addig nem jelent gondot. Viszont, ha 9 milliárd embert kell felhozni arra az életszínvonalra, ahol mi, európaiak vagyunk, az már nem érhető el az energiaigény növekedése nélkül.  Amíg ez hatékonyabb motort vagy hőszigetelést jelent, addig rendben van, de ha azt várjuk el az emberektől, hogy ritkábban fürödjenek, vagy ne mossanak olyan gyakran, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az emberek elfordulnak a környezettudatosságtól. A károsanyagkibocsátást és a környezeti terhelést viszont tudjuk csökkenteni, és az energiafelhasználástól el tudjuk választani. Nagyon nagy mennyiségű energiát elő tudunk állítani nukleáris erőművek telepítésével, melyeknek a száma az elkövetkezendő 1-1,5 évtizedben duplázódni fog, mert az energiaigény nő, és ha a fosszilis energiaforrásokat kivesszük – mert ez is az egyik cél –, akkor ezt valamivel pótolni kell.

Kitta Gergely kiemelte: hiába történnek itt Európában luxus környezetvédelmi intézkedések, ez nem fog sok mindenen változtatni, hiszen ez globális kérdés. Afrikában egészen máson van a hangsúly: Kongóban például, ahol 90 millióan élnek, ma faszénmaffiák és szénnepperek működnek, mert akkora értéke van annak az energiaforrásnak – miután 90%-ban azzal fűtenek –, amit mi hatalmas erőfeszítésekkel próbálunk eltüntetni.

Európában egyes politikusok komolyan vallják hivatalos lapokban, és civil szervezetek kampányolnak amellett, hogy ne szülessen annyi gyerek, mert túl nagy az ökolábnyomunk. Ez a szélsőséges liberalista zöld politika – amit Kitta Gergely klíma-fundamentalizmusnak nevez – nagyon hasonlít a vallási fundametalizmushoz. A szakember hozzátette, amikor azt mondják, hogy ne szülj gyereket, vagy, hogy a szarvasmarha-gazdálkodást meg kell szüntetni, és ne egyél húst, hasonló ahhoz, amit most a tálib rezsim idején Afganisztánban tapasztalunk: amikor előírják, hogy a férfiaknak kötelező szakállt viselni, a nők nem mehetnek kísérő nélkül az utcára, vagy az esküvőkön belelőnek a tömegbe, mert tilos zenélni. A liberális zöldpolitika behatol a személyes terünkbe, a személyes szabadságunkat korlátozza, és szélsőséges nézeteket akar velünk elfogadtatni. A konzervatív zöldpolitikának az a feladata, hogy ezeket a szélsőségeket megfékezze.

A beszélgetés során a klímakutatók kitértek a FITfor55 uniós klímacsomagra is, amelynek része többek között a kvótakereskedelmi rendszer felülvizsgálata is. A rendszer bevezetése óta 40%-kal csökkent egyes szektorokban a különböző üvegházhatású gázok kibocsájtása, például a cement és az acél előállítása terén, vagy az erőművek, a légi közlekedés és a szállítmányozás terén. A legújabb elképzelés szerint viszont be kellene vonni a lakossági szolgáltatókat ellátó üzemanyagkereskedőket és az energiakereskedőket is ebbe a rendszerbe. A szakemberek úgy vélik, ebben az esetben ezek a szolgáltatók a csökkentéssel járó plusz költségeket be fogják építeni a lakossági árakba, azaz megemelik az üzemanyag és a rezsi árakat. Így viszont a tagállamok veszíteni fognak önállóságukból azon a téren, hogy maguk határozzák meg a saját országukban az energiaárakat, a másik probléma pedig, hogy fajlagosan ugyanannyit fizetne az egységnyi kibocsájtás után egy svéd, norvég vagy német háztartás, mint egy magyar. A háztartások energiahatékonysága elsősorban olyan tényeken múlik, hogy ki volt-e cserélve a nyílászáró az elmúlt 30 évben, és ezt nem fogjuk tudni Magyarországon kierőszakolni azzal, hogy emeljük az árakat. Ha valóban változtatni akarunk, akkor inkább ösztönözni és segíteni kellene az embereket ebben. A klímakutatók szerint emellett a nagy cégek, akik most ráterhelik a pluszköltségeket az emberekre, a fogyasztókra, megtehetnék, hogy kevesebb haszonnal dolgozzanak, és a haszon egy részét használják fel arra, hogy zöldebbek legyenek. Azt is hozzátették, hogy a megújuló energiák termelési költsége nagyjából azonos nagyságrendű az atomenergia-termelés költségével, a nagy probléma pedig az, hogy a tárolási költsége körülbelül a négyszerese, ezért olyan megoldásokat kell találni, ami gazdaságilag is fenntartható.

A meghívott előadók útravalóként azzal zárták a beszélgetést, hogy a mi feladatunk, hogy a következő generáció nevelésekor, szemlélet-alakításakor pozitív üzeneteket közvetítsünk, és pozitív jövőképet tárjunk eléjük. Biztassuk őket arra, hogy legyenek jók a szakmájukban, legyen meg a hivatástudatuk és a szakmai alázatuk, és akkor ezt a krízist is meg tudják oldani. Legyünk bizakodóak, és használjuk a rendelkezésünkre álló szürkeállományt – és itt már beszélhetünk egyéni felelősségről!