Az új szíriai vezetés egyik legnagyobb kihívása a biztonsági helyzet helyreállítása az arab országban, ahol hivatalosan decemberben, Bassár el-Aszad elmenekülésével ért véget a 2011-ben kirobbant polgárháború. Sayfo Omar, az MCC Migrációkutató Intézet kutatási vezetője beszélt a szír helyzetről a miskolci MCC-ben.
Sayfo Omar nemrégiben tért haza Szíriából, így első kézből kaphatott információt a miskolci közönség az ottani helyzetről. Decemberben egy új korszak kezdődött az országban, véget ért a polgárháború. Az új iszlamista vezetés most súlyos politikai, gazdasági és társadalmi problémák közepette próbálja konszolidálni a helyzetet. A jelenlegi helyzet megértéséhez szükséges, hogy ismerjük az ország történetét, ezért az előadás első részében egy történelmi kitekintést tett az előadó, amelynek során beszélt a török fennhatóságról, az 1946-ig tartó francia protektorátusról és az Aszad-rezsimről is.
Szíria ma is egy felekezetileg megosztott ország, ahol a többséget a szunnita muszlimok adják, tíz százalék a keresztények aránya – akik azonban nem egységesek –, emellett vannak drúzok és alaviták is, így nem beszélhetünk egy egységes államról.
Több mint 24 évig tartó polgárháború sújtotta az országot. A visszatekintés során az előadó elmondta, 1998-tól a lakosság száma megduplázódott, viszont nem volt elég munka, emellett hatalmas szárazság kezdődött, milliók mentek tönkre, nagyon sokan vidékről a nagyvárosokba költöztek. Többek között ez is oka volt annak, hogy a nagyvárosok lettek a felkelések központjai. Sokan elkezdtek dezertálni a katonaságtól, hazamentek, és helyi szinten alakítottak milíciákat. Kialakult egy meglehetősen összetett hálózata az egyes csoportoknak. Ahelyett, hogy a központi hatalom ellen harcoltak volna, egymás erejét kezdték kioltani. 2014-ben megjelent az Iszlám Állam is, ami egy erős ernyőszervezet volt, és sokan csatlakoztak hozzá.
És mi a helyzet ma? A december óta kormányzó iszlamista HTS mindössze 30 ezer fegyveresével próbálta fenntartani az országban a rendet, de ez nem sikerült. Tehát hiába tette gesztusok sorát az új ideiglenes elnök, Ahmed as-Sharaa a kisebbségek felé, mindez kevésnek bizonyult. Az új vezetésnek nincs még kormányzati tapasztalata, a gazdaság katasztrofális helyzetben van, a boltok nagy része zárva. Az új kormány legfontosabb feladata, hogy a meglévő feszültségeket, elégedetlenségeket kordában tartsa. Meg kell akadályoznia, hogy a korábbi rezsim bázisaként szolgáló kisebbségi alaviták ellen ne irányuljon támadás a szunniták részéről. Az alaviták nagy része ugyanis korábban az Aszad-birodalomban börtönőrként, katonaként, hivatalnokként szolgált, így meglehetősen rossz a megítélésük.
Sayfo Omar a szíriai szakmai útja során szerzett személyes élményeit, tapasztalatait is megosztotta közönségével. Még tartott néhány héttel ezelőtt az eufória a szunniták részéről, hiszen a korábbi rezsimnek elsősorban ők voltak az elszenvedői. Vannak azonban még gyógyulásra váró sebek – fogalmazott a szakértő. Az utcák a rezsim alatt eltűnt személyek fényképeivel vannak tele, sorra tárják fel a tömegsírokat, és sajnos, minden családban vannak rémtörténetek a korábbi rezsimmel kapcsolatban. Mindenfelé látszanak a pusztítások nyomai, sokfelé kősivatagok láthatóak a lakónegyedek helyein. Reggelente az emberek megrohamozzák a bankautomatákat, amik 10 órára kiürülnek, emellett rengeteg a pénzváltó az utcákon. A hétköznapi emberek viszont úgy érzik, az iszlamisták jók, kedvesek – mondta a kutató.
A helyzet konszolidálásához elengedhetetlen lépés lenne, hogy feloldják a szankciókat, amelyeket az Egyesült Államok még az első Trump-kormány idején vezetett be, és ami szintén nagy mértékben hozzájárult a súlyos éhezés kialakulásához. Az ország stabilizálásához szükséges lenne a diplomáciai kapcsolatok kiépítése, de számos érdek oltja ki egymást: török, orosz, izraeli és amerikai ellentétek akadályozzák az előrelépést ezen a téren – hívta fel a figyelmet Sayfo Omar. A kutató elmondta, az európai vezetők is üdvözölték az új vezetést, és bejelentették, hogy felszámolják a szír bevándorlótelepeket, és hazaküldik a szíreket. Várható azonban, hogy nem a jól képzett szakembereket fogják hazaküldeni, így ez is további nehézségeket okoz majd Szíriának. Szintén nagy gond, hogy Szíriából az elmúlt évtizedekben az ipar nagy része áttelepült Törökországba, nincs jelentős bevétele az országnak, szinte csak a nemzetközi segélyek, emellett a virágzó kábítószer-kereskedelmet is felszámolta az új vezetés, ami ugyancsak elégedetlenséget szült egyes körökben. Kérdéses tehát, hogy az új iszlamista kormánynak sikerül-e konszolidálnia a helyzetet, vagy tovább fog folytatódni a háború.
