„Ha nincs olyan vezető, aki értünk harcol, akkor ki tenné?” – ezzel a gondolattal lehet legpontosabban megragadni Liliana Śmiech, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatójának előadását az MCC debreceni képzési központjában. A beszélgetés középpontjában nem elméleti geopolitika állt, hanem a nagyon is valós kérdés: hogyan lehet navigálni háború, energiaválság és politikai instabilitás idején úgy, hogy közben a nemzeti érdek ne sérüljön?
Az alapállítás világos volt: rendkívül nehéz korszakban élünk. Európában háború zajlik, naponta halnak meg emberek, az energiaellátás bizonytalan, a politikai tér pedig sok országban átrendeződik. Egy új kormány aggodalmat kelthet, de az is stratégiai kockázat, ha tapasztalatlan vezetés kerül döntési helyzetbe válság idején. A stabilitás nem puszta politikai szlogen, hanem gazdasági és társadalmi létkérdés. „Ha üzlettulajdonos lennék, olyan helyet választanék, ami nem változik egyik napról a másikra” – fogalmazott, rámutatva: a kiszámíthatóság bizalom, a bizalom pedig beruházásokat, munkahelyeket és biztonságot teremt.
Külön hangsúlyt kapott a szuverenitás kérdése. Az Európai Unió döntései – például az orosz energiaforrásoktól való leválás – új realitásokat hoztak, de „nem tudjuk, mi fog történni a közeljövőben az energiaforrásokkal”. Éppen ezért minden országnak joga és kötelessége mérlegelni saját hosszú távú érdekeit. „Nem lehetséges minden tagállam számára, hogy ugyanazt a szakpolitikát folytassa” – a klíma- és energiapolitikában éppúgy, mint más stratégiai kérdésekben. A nemzeti mozgástér megőrzése nem szembefordulás, hanem felelős kormányzás.
A lengyel példán keresztül arra is rámutatott, hogy politikai különbségek ellenére mindig kell lennie olyan szereplőnek, aki a nemzeti érdekeket képviseli a nemzetközi porondon. „Ha olyan valakiről gondolkodom, akiben megbízom, olyan valakire gondolok, aki képviseli a lengyel érdekeimet – ez természetes.” Ugyanez az elv érvényes minden ország esetében: a politikus nem önmagát, hanem a közösséget szolgálja. „Ha valaki politikusnak áll, az szolgál. Szolgálja a népét, nemzetét.” A cél világos: megbízható energiaforrások, stabil gazdaság, biztonságos jövő.
A jövő kulcsa a fiatalokhoz vezetett. Az elmélet önmagában kevés: „az elmélet nem működik a gyakorlati elemek nélkül”. Olyan platformokra van szükség, ahol vitatkozni lehet, ahol a különböző vélemény nem bélyeg, hanem érték. A következő generációnak nemcsak tudást, hanem tárgyalási, döntési és válságkezelési készségeket is adni kell.
Válság idején a legnagyobb felelősség a vezetőké, akiknek nem ideológiák, hanem állampolgáraik biztonsága és jóléte mentén kell dönteniük. És ha nincs, aki értünk harcoljon, valóban fel kell tenni a kérdést: akkor ki fog?
