Olvasási idő: 5 perc
A fizikális felkészülés mellett talán még fontosabb a mentális jóllét, ha olyan világklasszisok szeretnénk lenni a sportban, mint két vendégünk, Gór-Nagy Miklós világbajnok vízilabdázó és Németh Csaba ultramaraton futó, „Spártai Hős”. Persze a munkát nem lehet megspórolni, ha jobbak akarunk lenni a versenytársainknál, sokkal többet kell edzenünk, mert mint mondták: nincs nehéz verseny, csak könnyű edzés! Vendégeinkkel Szabó Hunor EP-s diákunk beszélgetett.
Minden fejben dől el! – szokták mondani, és az élsportolóknál ez hatványozottan igaz. Egy nehéz versenyszakasz vagy egy vesztes meccs után is újra talpra kell állni, és újra nekiindulni a célnak. Gór-Nagy Miklós és Németh Csaba – mindketten a küzdés, az önismeret és a megújulás bajnokai, nevük külföldön is sokak számára ismert. Olyan emberek, akiket a pozitív gondolkodás, a „soha fel nem adni” elve vitt mindig előre nemcsak a sport terén, de munkájuk során is: Miklós sportpályafutása után Magyarország New York-i Főkonzulátusának külgazdasági attaséjaként szolgálta hazáját, Csaba pedig a Magyar Természetjáró Szövetség szakmai igazgatójaként és a Kéktúra nagyköveteként.
A miskolci Németh Csaba győzött már ultratávon Skóciában, Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban és a 350 km-es Swiss Jura Maratonon Svájcban is. Futott a híres Spartathlonon, India sós sivatagaiban, elsőként az Országos Kéktúra teljes szakaszán, de a Skyrunning Európa Bajnokság leghosszabb számában is dobogós volt. Ötször indult az Ironman bajnokságon, sokoldalúsága mára az ultraterepfutásban teljesedik ki. Negyven éve sportol, és ma is képes arra, hogy fiatalkori eredményeit hozza. Legutóbb a livignoi ICON nemzetközi triatlonversenyen ő volt a legidősebb célba befutó versenyző. 3,8 km úszás 1800 méteren egy 12 fokos hegyi víztározóban hajnali 5-kor, majd 200 km kerékpár 5 alpesi hágón át, ezután egy maratoni futás, 3000 méter szintkülönbséggel. Hogy miért feszegeti az ember a határait? Hatalmas „adrenalinlöketet” kap az ember egy ilyen verseny során, és ezt újra és újra át akarja élni – mondta Németh Csaba. Számára a futás volt a kitörési pont az életében, és ennek segítségével jutott a világ élvonalába is. A futást gyermekkora óta űzi, mint mondta, ez egy szükségszerű választás is volt, hiszen kistermetű, vékony srácként sokszor hasznosnak bizonyult, amikor egyedül ment haza egy meglehetősen „zűrös” városrészben.
Gór-Nagy Miklós az MCC mentális és fizikális nevelésért felelős megbízottja 1992-2020 között igazolt vízilabdázó volt, részt vett öt világbajnokságon, 2013-ban a barcelonai világbajnokságon az aranyérmes csapat tagja volt. Ő több sportágat is kipróbált gyermekkorában, végül a vízilabda mellett döntött. Beszippantotta a közeg, a csapat, amelynek tagjaival azonnal megtalálta a közös hangot. Az olimpiai felkészülés közben egy meccshelyzetben megreccsent a válla, de akkor is belőtte a gólt, mert mindenképpen bizonyítani akart. 2-3 hónapba telt, amíg vissza tudott a versenyformába lépni, de mint mondta, nem volt más választása, mint menni tovább előre. Egy meccsen belül is, és a karrierívben is megvan a cél, és arra kell tartani. A jó játék kulcsa, hogy jó időben jó döntést kell hozni, és nemcsak fizikálisan, de mentálisan is felkészültnek kell lenni – hangsúlyozta a világbajnok vízilabdázó.
Ezt megerősítette Németh Csaba is, aki szerint a nagyon hosszú távon nem annyira a fizikális erőnlét számít, mint inkább a mentális jóllét. Az intelligens ultratávfutók gondolkodnak futás közben, és nagyon fontos, hogy milyen gondolatokat engednek be verseny alatt. Ő – mint mondta – a sport által lett jobb ember, ebben teljesedett ki, és a sportnak köszönhetően lett egy külföldi világmárka termékfejlesztője is. „Ha hisztek valamiben, tesztek is érte, és van türelmetek, higgyétek el, sikerülni fog az álmotok!” – biztatta a fiatalokat. Persze a kemény munkát nem lehet megspórolni. Ő magyarként nem tudott itthon versenykörülmények között edzeni, de ezt azzal pótolta, hogy nehezített pályán, és sokkal többet edzett, mint külföldi versenytársai. Ma már ő a leggyorsabb magyar, aki valaha a Mount Blanc-ra felfutott.
A kérdésre, hogy miért olyan jók a magyarok a vízilabdában, Gór-Nagy Miklós elmondta, ebben biztos, hogy nagy szerepe van annak, hogy akik sikeres játékosok voltak korábban, azok a sportban maradtak és átadták a tudásukat az utánuk következőknek. Ő maga is sokat tanult a nagy elődöktől, de maga a sport is sokat adott a későbbi pályája sikereihez is, többek között a csoportmunka, a segítségnyújtás, az időmenedzsment terén, de abban is, hogyan kell a sikert vagy a kudarcot elviselni.
A beszélgetést mindketten azzal zárták, sport nélkül lehet élni, de ne érdemes.
