2026. március 3-án az MCC Migrációkutató Intézete Political Islam in Europe címmel rendezett konferenciát, amely az Európában terjedő iszlamista ideológiák és hálózatok, valamint az ezek által jelentett társadalmi és biztonsági kihívások kérdését állította középpontba. A rendezvényt Dezső Tamás, az intézet főigazgatója nyitotta meg, aki beszédében rámutatott: a dzsihádizmus mára Európa mindennapi biztonsági és társadalmi problémáinak egyik meghatározó elemévé vált.
Susanne Schröter antropológus vitaindító beszédében az iszlamista uralom alatt álló országokban élő nők helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, hogy a nők jogainak korlátozása és a közéletből való kiszorításuk számos ilyen társadalomban intézményesült gyakorlat, és ezek a minták a migráció révén bizonyos európai közösségekben is megjelenhetnek.
Ferdinand Haberl, a bécsi Documentation Centre Political Islam helyettes igazgatója az Európában működő iszlamista szervezetek tevékenységéről beszélt. Rámutatott, hogy bár ezek közül nem mindegyik alkalmaz erőszakot, ideológiai narratíváik hozzájárulhatnak a társadalmi polarizáció erősödéséhez, valamint a nyugatellenes és antiszemita attitűdök terjedéséhez.
Páll Zoltán kutató a szalafizmus és a pluralista társadalmak találkozásának kérdését vizsgálta, különösen délkelet-ázsiai példákon keresztül. Előadásában azt elemezte, hogy a globális muszlim egységet hirdető ideológiai irányzat milyen kihívásokat jelent a sokszínű társadalmak számára, és milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a radikális irányzatok térnyerésének kezelésére.
Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője az Európában elkövetett úgynevezett „magányos farkas” típusú támadásokról beszélt. Előadásában hangsúlyozta, hogy bár az elkövetők gyakran bevándorló háttérrel rendelkeznek, az ilyen támadások motivációi sokszor összetettek: a vallási radikalizáció mellett mentális problémák, identitásválság vagy társadalmi elszigeteltség is szerepet játszhat.
A brit Guy Dampier a migráns közösségek politikai súlyának növekedését elemezte az Egyesült Királyságban. Előadásában rámutatott, hogy bár a muszlim szavazók többsége jelenleg baloldali pártokat támogat, a jövőben elképzelhető, hogy a bevándorló közösségek saját politikai képviseletet hoznak létre.
Csicsmann László az európai muszlim szervezetek mögött álló közel-keleti geopolitikai rivalizálásokra hívta fel a figyelmet. Elmondása szerint míg Törökország és Katar bizonyos szervezeteket – köztük a Muszlim Testvériséget – támogatja, addig Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek az ilyen szervezetek európai korlátozását szorgalmazza.
Andrea Bianchi az Európában élő marokkói közösségekkel kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. Előadásában kiemelte, hogy a marokkói állammal fenntartott együttműködés fontos szerepet játszhat a radikalizáció megelőzésében.
Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója a szomáliai diaszpórán belül megfigyelhető radikalizációs folyamatokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi marginalizáció és a gazdasági nehézségek miatt egyes közösségek különösen fogékonyak lehetnek a dzsihadista szervezetek toborzási kísérleteire.
A konferencia záróelőadásában Florian Hartleb politológus a Németországban és Ausztriában tapasztalható terrorfenyegetettség alakulását elemezte. Esettanulmányok segítségével mutatta be az online térben radikalizálódó elkövetők által végrehajtott támadásokat, amelyek egyre gyakrabban egyszerű eszközökkel – például késsel vagy járművel – történnek.
A konferencia előadásai rávilágítottak arra, hogy a politikai iszlám és a radikalizáció kérdése összetett társadalmi, geopolitikai és biztonságpolitikai kihívás Európa számára. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jelenség megértéséhez átfogó kutatásra, nemzetközi együttműködésre és a társadalmi folyamatok alapos elemzésére van szükség.
