Olvasási idő: 5 perc
A Migrációkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium közös szervezésében megvalósuló eseményen Soós Eszter Petronella, a Milton Friedman egyetem adjunktusa, valamint Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója vitatták meg a franciaországi zavargások politikai, kulturális és történeti szempontjait. Az esemény moderátora Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője volt.
Soós Eszter kiemelte, az események beilleszthetők Franciaország XXI. századi történelmébe. A szakértő emellett kijelentette, a jelenlegi zavargás egyhetes időtartamával a korábbiakhoz képest rövidebb, ám a keletkezett kár mértékét tekintve drágább volt – utalva az eddig 1 milliárd euróra becsült okozott kárra. Soós Eszter szerint az események erőszakossá válásának és a tüntetések nagy kiterjedésének egyik fő oka a közösségi média, amely a korábbi, például 2005-ös zavargások során még nem képezte a mindennapi élet részét.
Sayfo Omar kifejtette, a nemzetközi sajtótermékek ideológiai alapállásuk szerint számoltak be a történésekről. A közel-keleti médiumok nem kapták fel az esetet kiemelt hírként, ami a kutató szerint azzal magyarázható, hogy a zavargók meglehetősen vegyes etnikai háttérrel rendelkeztek. A nyugati államok sajtótermékeiben a kérdés elsősorban integrációs és nem irreguláris migrációhoz kapcsolódó körítésben szerepelt. Soós Eszter ehhez kapcsolódóan kifejtette, a francia sajtóban és a véleményformálók között is ez a kettősség volt megfigyelhető, a centrumtól jobbra állók migrációs kérdésként, míg a centrumtól balra állok integrációs kérdésként kategorizálták a zavargásokat. Az eseményekkel összefüggésben három vezető téma jelent meg a francia közbeszédben: a zavargások során őrizetbe vettek alacsony életkorára válaszul megjelent az autoritás kérdése, emellett újfent felerősödött a rendőri erőszak kérdése, erre rácsatlakozva pedig a közösségi rendőrség kérdése. Ez utóbbival kapcsolatban Soós Eszter szerint azzal érvelnek, hogy a helyben lakó rendőrök bevetésével a közeljövőben csökkenthető lenne a zavargások valószínűsége a jobb helyismeret és kapcsolatok miatt.
A zavargásoknak elsősorban helyt adó külvárosokkal, külkerületekkel kapcsolatban Sayfo Omar elmondta, ezek a területek elsősorban a francia bevándorláspolitika következményei. Az 1960-as években az ország a korábbi gyarmatokról kísérelt meg felszívni olcsó munkaerőt, majd az ezt követő családegyesítések során alakultak ki a mai külkerületek. A többségi társadalom és a külkerületek között fennálló fizikai távolság miatt pedig kialakult egy sajátos környezet, ahol egyszerre van jelen a francia és a kibocsájtó államok kultúrája. Ennek következtében megtörtek a hagyományos értékek és autoritások. Az egymást követő francia kormányok megkísérelték kezelni a külkerületek jelentette problémát, ám ez elsősorban a megerősített rendőri jelenlétben nyilvánult meg.
Soós Eszter szerint a hibrid kultúrák kérdése Franciaországban elsősorban az iszlámkérdésben jelenik meg. Elmondása szerint az újhullámos bevándorlók nem értenek egyet az 1905-ben elfogadott laicitási törvénnyel, amely szerint az állam nem támogat és nem ismer el hitéleti tevékenységet. Ám Franciaországban a vallási alapon szerveződő pártok csekély támogatottsággal bírnak. Sayfo Omar szerint az iszlám mozgalmak Franciaországban elsőként az 1980-as években jelentek meg, a Muszlim Testvérek és egyéb szalafista mozgalmak képében. A kutató elmondása alapján ezek az iszlamista mozgalmak az új generációs bevándorlók számára identitásképző elemként léphetnek fel, mivel a társadalmi kérdéseket a muszlimok és nem muszlimok szembenállására redukálják. Emellett Sayfo Omar hozzátette, a zavargók legtöbbjének az iszlám egyfajta ellenkultúra szerepét tölti be.
Soós Eszter kifejtette, a francia belpolitikában folyamatosan jelentkező kérdés, hogy hány embert képes befogadni az ország, emellett komoly problémát jelent az elutasított menedékkérelemmel rendelkező 600-700 000 irreguláris migráns hazaküldése. Soós Eszter szerint a jelenlegi francia migrációs politika ragaszkodik a humanitárius szempontokhoz, ám francia kézben akarják tudni a befogadással kapcsolatos döntéseket. A közvélemény-kutatások szerint 10-ből 6 francia támogatja a migrációs törvények szigorítását, ám ez a szám a jobboldali szavazók körében még magasabb.
A közönség kérdéseire válaszolva a beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a zavargások beilleszthetők a társadalmi mobilitásról zajló francia vitába. Soós Eszter szerint már a sárgamellényes tüntetések is bizonyították, hogy Franciaországban megtört a társadalmi mobilitás.
