Olvasási idő: 4 perc

Megfogalmazódott már bennünk, hogy milyen belső kincseink vannak? Milyen lehet az önértékelésünk? Egyáltalán különbséget tudunk tenni önbecsülés és énkép között? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ a májusi KP-szombatunkon, ahol „képbe kerültünk” magunkkal. Segítségünkre volt ebben Szűcs Izabella pszichológus, aki „Az elég jó önértékelés mikéntje és hogyanja” című előadásával vezetett be minket a téma rejtelmeibe.

„Ha én nem állok ki magamért, ki fog kiállni értem? Ha csak magamért fáradozok és állok ki, mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?”

A Hillél Rabbitól idézett gondolatok azonnal felkeltették a diákok érdeklődését. Központi kérdés a tinédzser korban lévő fiatalok számára, hogyan álljanak ki magukért, miközben sokszor önértékelési problémákkal küzdenek. Az önértékelés – mint megtudtuk – alapja az önszeretetnek, hiszen első körben magunkkal kell jóban lenni ahhoz, hogy másokkal elég jóban legyünk.

A filozofikus bevezetés után robogtunk tovább önmagunk kacifántos vasútvonalán. A „Tények és tévhitek” című játékkal az önbecsülés, önismeret témában döntöttünk le tabukat. Kiderült, hogy önbecsüléssel mindenki rendelkezik, csak nem ugyanolyan mértékben, és hogy az új tárgyak vásárlása nem növeli azt.

Miből lesz a cserebogár, vagyis mi lehet az énkép, hogyan alakul ki? Erre a kérdésre diákjaink szemrebbenés nélkül azt válaszolták, hogy „maga az a kép, amit magunkról alkotunk, külső visszajelzés és a magunk gondolatai alapján”. Tulajdonképpen erről van szó – mondta el a szakember – hiszen az énkép „adatbank, ami rólam szól”. Mit tudok tenni, és ki vagyok én, ha az önbecsülésemről van szó? Belső és külső tényezők határoznak meg bennünket, de nagy mértékben hatást gyakorol a média jelenléte is – hangsúlyozta a pszichológus –, és ebből máris következik a kérdés, amit maguk a diákok fogalmaztak meg: vajon az internet térhódítása előtt stabilabb volt az öntudatunk?

Szűcs Izabella szerint az ember mindig megtalálja azt, mivel döntse romba magát. Amikor nem volt még internet, néztük a szomszédasszonyt… Van, ami sosem változik, vannak olyan gondolkodási, vagy észlelési hibák – szakszóval kognitív torzítások –, melyek önsorsrontó irányba befolyásolják az információfeldolgozást – tesz hozzá a szakember –, viszont ezek során pont a változást kell megragadnunk. Az előadás során a diákok listát írtak ezekről a hibákról, de arra, hogyan lehet ezeken változtatni, már a délutáni workshop keretein belül kaptunk választ, játékos formában.

A pizzaebéd után csoportokra bontva folytathattuk az ismerkedést önmagunkkal, amiben szintén pszichológus szakemberek – Borostyánkői Zsófia és Mádai Nándor – segítettek minket. Arról beszélgettünk velük, hogy a reális önértékelés egyáltalán nem verseny. Kooperatív feladatokkal tarkítva, olyan gyakorlatokon vehettünk részt, amik fejlesztették a mentális jóllétünket, feltárták hiányosságainkat, illetve megtanultuk kognitív torzításainkat pozitív irányba fordítani. Az együtt töltött három órában nem volt visszaút, az önképünk ott termett előttünk, és magával ragadott minket.

KáPés diákjaink nagyon élvezték a workshopot, így írtak róla:

„Ez volt a nap legjobb része. Érdekesek voltak a kreatív játékok/feladatok, és nem utolsó sorban bepillantást kaptunk abba, milyenek is vagyunk, és mindezt mások előtt tártuk fel, játékos formában és baráti légkörben. Köszönöm, hogy részt vehettem, számomra nagyon hasznos volt.”

„Hasznos volt a személyiségteszt.”

„Tetszett az, hogy nyugodt hangulatban tudtuk végigcsinálni a feladatokat. Az összes nagyon tetszett, a kérdőíveket szívesen csináltam meg otthon is.”

„Izgalmas és felemelő volt.”