Olvasási idő: 4 perc

„Aki nem ismeri a múltját, nem ura a jövőjének sem, hisz’ nem tudja, hogy honnan jött, így azt sem tudhatja, hogy hová tart, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tudja, hol van.” (Habsburg Ottó)

Különleges személyeket látott vendégül az MCC székesfehérvári képzési központja, ahol a szentszéki nagykövet, Habsburg-Lotharingiai Eduard, Ugron Zsolna írónő és Kálnoky Borisz, az MCC Média Iskola vezetője volt Nánay Mihálynak, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársának a beszélgetőpartnere.

Az élet még érdekesebbé tette az este forgatókönyvét, ugyanis a meghívottak bevonták a beszélgetésbe Károlyi Györgyöt. A grófi származású korábbi nagykövet regisztráló érdeklődőként érkezett a közeli, fehérvárcsurgói kastélyából.

A híres, arisztokrata családok sarjai izgalmasan, humorosan meséltek gyermekkorukról, karrierjükről, magánéletükről – és arról, hogy származásuk mennyiben határozta meg egész életüket.

A beszélgetés elején minden résztvevő röviden bemutatta családját. Azt is megtudhattuk, hogy például az erdélyi Ugron család a történelem folyamán mindig lázadozott valami ellen – és többnyire ezek a Habsburgok voltak…

Az egykori nemesi családok leszármazottjainak gyermekkora már cseppet sem telt arisztokratikus külsőségek között, de neveltetésük, családi kapcsolataik és hagyományaik bizony gyakran felidézték az ősök tevékenységét. Gondoljunk csak az Ausztriában felcseperedő Eduardra, amikor történelem órán gyakran felmerült a család szerepe, nem csoda, ha illett sokkal jobban utána néznie a történelemnek és a családnak…

Már a felnőttkori élettel, a karrierrel kapcsoltban hívta fel a figyelmet Kálnoky Borisz arra, hogy igazán az a legnagyobb teher, hogyha valami rosszat csinál, akkor nem ő csinálja, hanem a család. A kevésbé ismert nemesi családból származó Zsolna az igazán szépen hangzó, emblematikusan székely keresztnevének viszont sokkal többet köszönhet. A beszélgetés résztvevői abban egyetértettek, hogy a származásnak vannak ugyan előnyei, és vannak hátrányok is, de mindenképpen ad egyfajta tartást, és bizony elvárásokat támasztanak velük szemben.

Az este folyamán természetesen felmerült a kérdés, milyen hatással volt a magánéletükre a „kék vér”. Noha a párkapcsolataikban egyértelműen a szerelemé volt a döntő tényező, neveltetésük, családi mintáik meghatározták párválasztásaikat is. Habsburg Eduárd szerette volna mondani, hogy nem fontos származás, de a felesége bárónő, a lánya férje pedig gróf… Kifejtette, hogy sokkal fontosabb a hit, a közös értékrend, de ez kétségtelenül könnyebben található meg hasonló származás esetén, de ettől függetlenül nem az számít. Sokkal inkább a közös társaság és közeg, tette hozzá Zsolna.

Nánai Mihály kiváló moderálásával elbeszélgető felek egyetértettek abban, hogy noha nem a származás számít, hanem az ember maga, figyelmeztettek Habsburg Ottó elhiresült mondatára: „Aki nem ismeri a múltját, nem ura a jövőjének sem, hisz’ nem tudja, hogy honnan jött, így azt sem tudhatja, hogy hová tart, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tudja, hol van.”

Az estét záró nézői kérdések igazán különleges meglepetést is tartogattak. Az egykori, fehérvári polgármester, Balsay István felidézte Habsburg Ottó és György két évtizeddel ezelőtti látogatását, illetve a családnak megannyi kötődését a városhoz.

 A Szent István Király Múzeum nyugalmazott igazgatója, Demeter Zsófia pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem viharaiban a nemesek veszítettek a legtöbbet, mégis ők siránkoztak a legkevesebbet…

Végezetül Lehrner Zsolt alpolgármester mondott köszönetet az arisztokrácia kultúratámogató tevékenységéért, kiemelve a jelenleg is sokat segítő Károlyi Alapítványt.