Olvasási idő: 4 perc

Az e havi e-KP-szombat témája a globális egyenlőtlenség volt.

"A vonat este 10 körül bezötyögött a kolozsvári állomásra, majd lustán megállt. Vegyes érzésekkel szálltam le, csomagjaimat szorongatva. Egyszerre vártam, és féltem a találkozástól, hiszen eddig még nem vettem részt KP-szombaton. Pár perc múlva már a taxiból szálltam ki, épp a Sapientia EMTE épülete előtt, ami helyt adott a rendezvénynek. Belépve egyből megcsapott valami különös, jó hangulat, amelyet a felém közeledő szobatársam és a szervezők megerősítettek. Otthonosan éreztem magam. A falak, ajtók – bár az intézmény tartozékai – a biztonság érzetét keltették. KPénteki programként éjszakába nyúlóan beszélgettünk és rajzfilmeket néztünk a szobatársammal. Szeretek új emberekkel megismerkedni, főleg ha az ízlésünk is hasonló.

A reggelt szintén filmnézéssel kezdtük, hogy kitöltsük az időt a program kezdetéig, közben pedig új emberek érkeztek. Valami más volt bennük, valami mást láttam a szemükben, mint itthon a legtöbb diákban. Kíváncsiság. Mindenkinek telve volt a tekintete kíváncsisággal. Ráadásul nagyon beszédesek és kommunikatívak voltak. Jól indult így a reggel. 

Az e havi KP-szombat témája a globális egyenlőtlenség volt, így az előadások is ehhez kapcsolódtak. A délelőtti blokk első előadását skype-on tartotta meg nekünk dr. Szűcs Ádám Imre, a Magyar Külügyminisztérium és Kereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, aki épp Afrikába volt kirendelve. A Vietnámban épülő magyar kórházról, illetve a szegényebb országok támogatásáról tájékoztatott bennünket, amit aztán kérdések hada követett. Az előadó készségesen válaszolt a kérdésekre és rengeteg érdekes információt szerezhettünk ezáltal. A következő programpont drd. Rusu Szidónia, szociológus Kenyában hagytam a szívem! című előadása volt, amely által betekintést nyerhettünk Kenya világába szociológiai szempontból is. Ahogy élményeit, képeit tárta elénk az előadó, végig arra gondoltam, milyen jó, hogy ilyen lelkes emberekkel is lehet találkozni .Ennek és a szuper élménybeszámolónak köszönhetően végig libabőrözött a karom. Folytatásként Visky Zsolt Made in Patarét nevű projektjét mutatta be, amely a Kolozsvár melletti cigánykisebbség segítésével foglalkozik. Különböző barkácsfoglalkozásokat tartanak nekik, majd az így készített tárgyakat eladják. Céljuk, hogy egy vállalkozást indítsanak be, amelynek segítségével az ott élő kisebbség megélhetést tud biztosítani magának. Látszott rajta, hogy nagyon zavarba van, amit töredelmesen be is vallott, ám ennek ellenére teljes mértékben átjött a mondanivalója, a projekt üzenete. Legjobban az az alázat fogott meg, amivel erről a megmozdulásról beszélt. Egyik kérdésemre válaszolva azt is elmondta, hogy szerinte nagyon jó generáció vagyunk, hiszen nagy bennünk a tenni akarás. Később beszélgettünk is vele a teraszon, ahol biztató szavak hangoztak el, hogy merjünk álmodni és megvalósítani önmagunkat. Utolsó programként egy workshopon vettünk részt: csapatokban dolgoztunk, választanunk kellett egy társadalmi problémát, majd megoldásokat kerestünk rá. Mindezt később bemutattuk, majd Szidónia és Zsolt értékelte a munkánkat és az elhangzottakat. Nagyon élveztem a közös munkát. 

Pozitív élményekkel tértem haza, és ami még fontosabb, feltöltődtem az új emberek megismerése során. Köszönettel tartozom a szervezőknek, hogy kitartóan, hónapról hónapra megszervezik a KP-szombatokat, ami alternatív tanulást biztosít az ilyen kíváncsi diákoknak, mint mi."

László István
Nagykárolyi Elméleti Líceum