Nonkonform

A szerző jó ideje foglalkozik a jövővel, hiszen ő a Brain Bar, Európa legnagyobb jövőfesztiváljának alapítója. "Könyvek a jövőről" címmel szerkesztett rovatában hetente olvashattunk az egyik napilap hasábjain azokból az írásokból, amelyeket most kötetbe rendezett. A különleges illusztrációkkal ellátott, rendhagyó szerkesztésű könyv mind megjelenésében, mind tartalmában formabontó. „Nagyjából 100 könyv ismertetése egy láncolaton keresztül, olyanoké, amelyeket a fősodratú médiában nem találunk meg” – mondja a szerző, aki könyvével egy nonkonform világképet próbál bemutatni. Gazdaságról, technológiáról, evolúcióról és klímaváltozásról, hitről, közösségről, mesterséges intelligenciáról, szóval csupa olyan témáról olvashatunk a könyvben, amelyek mindannyiunk jövőjét befolyásolják. A szerző beszélgetőpartnere Konyári György, a miskolci MCC képviselet-vezetője volt, aki egy-egy – a könyvből vett – idézet köré szőve vezette a beszélgetés fonalát.

„Nem fontos, hogy egyes hittételekre van-e bizonyíték. Az számít, hogy a vallásosság hozzájárul a közösségek túléléshez… Versenyhelyzetben a vallásos csoport mindig legyőzi a vallástalan csoportot, domináns pozíciót ér el és sikeresen reprodukálja magát.”

A középkori egyetemek egyszerre foglalkoztak teológiával, természettudománnyal és művészetekkel, ezek együtt adták a világképet. Erre lenne szükség ma is – mondta a Böszörményi-Nagy Gergely –, mert a tények önmagukban, spiritualitás nélkül nem mutatnak teljes világképet. A legnagyobb tudósok között is találunk olyanokat, akiknek a munkássága azt bizonyítja, hogy a tudomány iránti tisztelet nem zárja ki az Istenhitet. Ezt sok „nonkonform” tudós így gondolja ma is, csak az ő írásaikkal nem nagyon találkozhatunk a médiában – tette hozzá a szerző. Véleménye szerint a hit egy nagyon időszerű kérdés ma, mert míg nyugaton az emberek elhagyták az istenhitet, azokban a közösségekben, amelyek ostromolni fogják Európát az elkövetkező időszakban – az iszlám, a muzulmán világ, a távol-keleti vagy az afrikai országok – a vallásos emberek koncentrációja sokkal nagyobb, és mi nem leszünk velük versenyképesek. Mert a vallásos ember olyan versenyképességet kap, egy olyan erőforrást, amivel egy ateista nem rendelkezik. Ma olyan a kereszténység, mint a kezdeti időkben, egyfajta „underground” mozgalomként létezik, de ez nem baj – hangsúlyozta a szerző -, mert a küzdelem mindig jót tesz egy mozgalomnak és a közösségeknek is.

„A világgazdaság kitettsége a szénnek, kőolajnak és a földgáznak mintegy 80%-os napjainkban, ami megegyezik a 30 évvel ezelőtti aránnyal, amikor a klímavédelmi szempontok nyomokban voltak jelen az üzletekben és a nyilvánosságban. Kína csak 2011 és 2013 között annyi betont használt fel, mint az Egyesült Államok a teljes 20. században.”

A klímaváltozás létezik, az embernek van benne szerepe, és a mi, illetve a mai fiatalok életében drámai következményekkel fog járni – hangsúlyozta Böszörményi-Nagy Gergely.

Mint mondja, mindig indulatos lesz, amikor ezt kétségbe vonják, ugyanakkor azt is hozzá teszi, az egy mítosz, hogy rövid távon erre a létező technológiákkal megoldást tudunk találni. Azt tanácsolja, ne higgyünk olyan „túlhájpolt” technológiákban, mint például az okos autók, mert ezek hiú ábrándokhoz vezetnek. És azt se gondoljuk – teszi hozzá –, hogy van valamiféle nemzetközi, globális válasz erre a klímaváltozásra, mert nincs. Csak a helyi megoldások lesznek célravezetőek, mert evolúciós, kulturális vagy antropológiai okokból tudja csak az ember megszervezni magát, és nem egy globális elvárás miatt. Tehát kisebb közösségek, esetleg a nemzet szintjén lehet gondolkodni azon, hogy mi mit tudunk tenni, nekünk milyen problémákkal kell megküzdenünk, és azokat milyen módon tudjuk megoldani.

 „A 21. század meghatározó eseménye három évtized múlva következik be, amikor a globális népesség csökkeni kezd. Miután a hanyatlás elkezdődik, soha nem ér majd véget.”

A kérdésre, hogy a túlnépesedés vagy a kihalás fenyegeti-e a bolygónkat, Böszörményi-Nagy Gergely azt válaszolta, inkább az utóbbi jelent veszélyt. Évtizedes „mantra” ugyan, hogy a bolygónk túlnépesedik, és feléljük az erőforrásokat, sőt, sokan odáig merészkednek, hogy mi vagyunk a Föld nevű bolygó pestise. Már egészen az 1770-es évek óta uralja a nyugati gondolkodást, hogy a civilizációval a túlnépesedés fog végezni, és ez a teória ismét előtérbe került a 20. század ’70-es éveiben, a természet önkorrekciós tevékenységét azonban nem szabad lebecsülni. Ne gondoljuk azt, hogy mi emberek mindenhatók vagyunk, mert ez nincs így.

A 20. század közepéig növekedett a népesség, de századunk közepétől a szám csökkenni fog. Különböző elméletek vannak arra, hogy miért, de igazából nem látjuk pontosan, hogyan működik a természet önszabályozása. Azt tudjuk, hogy 1980 óta a fejlett országokban a férfi termékenység 40%-kal csökkent. Böszörményi-Nagy Gergely szerint ehhez sok minden hozzájárult. Vannak nyilván természettudományos elemei is – mondta –, mint például a sok kemikália, vagy a mikroműanyag részecskék felhalmozódása a vízben és ehhez hasonló okok, de kulturális tényezők is hozzájárulnak ehhez. Szerinte a fejlett országokban a gazdasági fejlődés magával hoz egy „anyagfáradási” jelenséget, amikor az emberek a jólétben elkezdenek unatkozni, mert a mindennapi életünknek nem része már a családalapításért való küzdelem vagy az, hogy gondoskodni kell a túlélésről, a törzs fennmaradásáról. Ezek háttérbe szorultak, és individualista, egoista társadalmak jöttek létre, ahol nem a „mi”, hanem az „én” került előtérbe. Ma a fejlett országok jövője – Magyarországé is – bizonytalan, mert azt sem tudjuk többek között, hány fiatalnak hány idős embert kell majd eltartania.

 „Martin Gurri szerint az ezredfordulóval nem csak naptárilag, de az internet miatt kulturális tekintetben is új korszakba léptünk. 2001-ben egyetlen év alatt nagyságrendileg ugyanannyi új információ keletkezett, mint a civilizáció története során összesen. Ez a szám 2002-ben ismét megduplázódott, azóta évente sokszorosára nő.”

Az elöregedő társadalomra sokan a digitalizációt hozzák fel megoldásnak, de Böszörményi-Nagy Gergely szerint ez nem jelent választ a problémára. A virtuális, digitális valóság egy álomba ringatja az embert – mondja, majd hozzáteszi –, azt a benyomást kelti bennünk, hogy van egy fizikai valóság és van egy virtuális valóság, de ez nem igaz. A digitális termékeket, akkumulátorokat olyan ásványokból állítjuk elő, amelyekhez rengeteg nyersanyagra van szükség, és ezek mennyisége véges. A nyersanyagok kitermeléséhez sok hatalmas bánya kell, és ezekre úgy gondolunk, mint a 100 holdas pagonyra a Micimackóban, amely mindig ott lesz, de sajnos nem, mert ezek hamarosan kimerülnek. Emellett se etikai, se morális téren nem elfogadható, hogy kik állnak az előállítás mögött, mert bizony sok tízezer gyerekmunkást kell látnunk, amikor ezeket a termékeket megvásároljuk.

Felmerül az a kérdés is, jó dologra használjuk-e egyáltalán a digitalizációt. Böszörményi-Nagy Gergely szerint egy „innovációs színház” korában élünk, és egy mítosz, hogy a digitalizációt innovációs dolgokra használjuk, mert egyre inkább elmaradnak azok a találmányok, amelyek a világ fejlődését szolgálják, mint például annak idején a fertőtlenítő, amely az egész emberiség sorsát meghatározó felfedezés volt.

A 20. század közepéig a nagy innovációk az ember jövőjét szolgálták, az ember horizontjának tágításáról szóltak, ma viszont például a videójátékok – amelyek fejlesztésébe hatalmas mennyiségű pénzt ölünk – kizárólag a jelenről, az unalomról szólnak, egy kitalált világról, ahol nem az igazi problémák megoldásán gondolkozunk, hanem éppen elmenekülünk a valóságból. De a közösségi média hatásait figyelve sem tudjuk elmondani, hogy egyértelműen pozitív hatásai voltak az emberiségre, mert az általa okozott depresszió – attól, hogy folyamatosan mások életét nézzük, és összehasonlítjuk a sajátunkkal – a fizikai torzulások, például a szem- és gerincproblémák, mind a negatív oldalát erősítik.

De ha csak a könyvolvasást és a képernyőn való olvasást összehasonlítjuk, ezen a téren  is alátámasztott tény, hogy a kettő között kognitív különbségek vannak: a képernyő előtt az emberi agy nagyon gyorsan tud olyan információkat megkeresni, amelyek tetszenek neki, amelyek a véleményével megegyeznek, ezeket könnyen elraktározza, tehát könnyebben befolyásolhatóvá válik, emellett leépíti a képzelőerőt, míg a könyv olvasása erősíti azt, ráadásul sokkal alaposabb tanulásra is kényszeríti az agyat, tehát a könyvek olvasása – a tanulás jövője!

 „Esély nincs rá, hogy a gépi értelem a közeli jövőben az emberi intelligencia nyomába érjen. Túlbecsüljük a mesterséges intelligenciát és alulértékeljük a saját agyunkat – állítja a terület vezető kutatója, Erik Larson.”

Rengeteg mítosz köthető a mesterséges intelligenciához, de azt láthatjuk – mondja Böszörmény-Nagy Gergely –, hogy ezekben a hetekben sok technológiai cég dől be, többek között önvezető autókat gyártó vállalatok, mert beláthatatlan távolságban van ezeknek a mesterséges intelligencián alapuló fejlesztéseknek a megvalósulása, illetve széles körű elterjedése. Évek óta azt hangoztatják, hogy ez a küszöbön áll, de valójában ez lehetetlen, többek között azért is, mert a kulturális különbségeket, az egyediségeket, amiket egy-egy ország mutat, nem lehet beprogramozni.

 „Az 1,4 milliárdos kínai felvevőpiacnak való megfelelés közben az Egyesült Államok tartalomgyárosai feladják mindazt, ami az amerikai filmet amerikaivá tette. Miért? Kína minden évben csak meghatározott számú külföldi filmet enged be a mozikba, amelyekkel szemben konkrét elvárásokat támaszt. A szűrőn csak olyan filmek mehetnek át, ahol a Kínai Kommunista Párt elképzeléseinek megfelelő világkép érvényesül. A szabadság nem téma, az etnikai kisebbségek ügyei nem léteznek, az Egyesült Államok és Kína között nincs ideológiai szakadék.”

 Mindezek hallatán felmerülhet bennünk a kérdés: amikor hazánk sorra kapja a támadásokat úgynevezett „demokráciadeficitek” miatt, akkor nem az ideológiával vannak problémák, csak a mérettel van gond? Van benne igazság – mondja Böszörményi-Nagy Gergely –, mert míg Kínának olyan hatalmas a felvevő piaca, ami miatt az amerikaiaknak már megéri kompromisszumokat hozni, Magyarország nem jelentős ilyen szempontból.

A demokrácia kapcsán hozzátette, mire Magyarország megtanulta volna a saját érdekeit képviselni, védeni, egy új birodalmi csatározás alakult ki a világban, amikor el kell dönteni, kivel vagyunk, tehát ismét beszűkült a mozgástér. Ez egy kihívásokkal teli időszak, amikor mindenkinek nehéz, minden közösségnek, minden egyénnek, és amikor néha a vezetőkkel szemben is empatikusabbnak kell lennünk, mert a mostani helyzetetekre szinte lehetetlen jó megoldásokat találni.  Böszörményi-Nagy Gergely úgy véli, a liberális demokrácia válsága a ránk váró kihívások – mint például a klímaválság – miatt elkerülhetetlen. A demokráciának megvolt a maga ideje a történelemben, de ennek vége. Persze, hogy egészen pontosan ez mikor következik be, azt nehéz megjósolni – teszi hozzá. De nem lehet 4 éves ciklusokban, még kevésbé negyedéves időszakokban gondolkodni, mint ahogy azt ma a politika vagy a tőzsdei cégek teszik. Illúzió lenne azt gondolni, hogy ilyen rövid időkeretek között bárki is képes jó megoldásokat találni egy-egy globális problémára.

S hogy mi az, amiben lehet hinni, és ami előre visz?

Böszörményi-Nagy Gergely Roger Scruton „A pesszimizmus haszna” című könyvét idézte, amelyben a szerző arról ír, a pesszimizmus a leghatékonyabb módszer a cselekvésre. Nem tudjuk ugyan megváltani a világot, de a magunk részét meg tudjuk tenni. Te a kis közösségedet jövőállóvá teheted, a saját környezetedben tudsz változásokat elérni, és globális szinten is csak akkor lehetünk eredményesek, ha mindenki teszi a saját dolgát. Ha ez megvalósulna, már sokkal jobb lenne az élet.