Olvasási idő: 5 perc

Alexandriai Szent Atanáz szavai napjainkban talán még inkább érvényesek, és arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen fontos a kulturált és előremutató vita. A miskolci MCC-ben megrendezett középiskolás vitaverseny résztvevői két napon keresztül mérték össze tudásukat a racionális vitázás terén.

Természetes, hogy nem mindig értünk egyet valamiben a másikkal, és ezt szeretnénk is a másik számára világossá tenni. Nem mindegy azonban, hogy ezt milyen módon tesszük. Az MCC kiemelt figyelmet fordít a kreatív, kritikai gondolkodás fejlesztésére és a gyümölcsöző, nyílt viták ösztönzésére, és célja, hogy a magyar nyelvű vitakultúrát egyre magasabb szintre emelje hazánkban és a Kárpát-medencében egyaránt. E célkitűzés elérése érdekében gyakran szervez nyilvános beszélgetéseket, fórumokat, vitaklubokat és vitaversenyeket. A miskolci MCC Borsod-Abaúj-Zemplén megye középiskolásai számára hirdetett meg egy kétnapos versenyt az „MCC Vitázz!” országos rendezvény regionális eseményeként.

„Regisztráljunk a TIK-TOK-ra!” „Az influenszerek károsak a társadalomra!”  „A múzeumokat ingyenessé kell tenni!” „A magyar történelem tapasztalatai alapján kár volt forradalmakat indítani.” „Vezessük be a kötelező sorkatonai szolgálatot!” Ezekről a tételmondatokról kellett az egymással versenyben álló nyolc csapatnak érvelnie, és meggyőznie a másikat, mindezt a racionális vita formájában, amelynek a lényege az érzelmektől mentes, higgadt gondolkodás és érvelés. Itt nem a retorikai és szónoki képességeket kellett elsősorban megcsillogtatni, hanem a jól átgondolt, erős érvek felsorakoztatása volt a feladat, mindez – kifejezetten a középiskolások számára kifejlesztett – World school style debate vitaformátumban, ami 1988 óta a középiskolai világbajnokság hivatalos formátuma is.

A háromfős csapatok sorsolás útján kapták meg, hogy az adott tételmondat mellett vagy ellen kell érvelniük, tehát nem érzelmi alapon választhatták ki, hogy melyik oldalra állnak. A racionális vita-formátum egyik fontos ismérve, hogy bár a felsorakoztatott érveimmel nem biztos, hogy egyet is értek, mégis meg kell tudnom védeni az általam képviselt véleményt, és meg kell győznöm róla az ellenfelemet. És persze a bírói testületet is, amelynek az élén itt az MCC Vitaakadémia vezető oktatói és trénerei álltak, akik garantálták a verseny szakmaiságát, és felügyelték, hogy minden szabályszerű legyen, és mindenki az érvelésre, és ne az érzelmeire koncentráljon.

Néhány évtizeddel ezelőtt a magyar társadalom számára nem volt lehetőség a szabad vélemény kifejtésére, de a későbbiekre is elmondható, hogy mind a társadalom, mind pedig az oktatás nélkülözte a racionális vitát és a vitakultúra oktatását. A versenyen résztvevő fiataloknak is újdonság volt, hogy úgy kellett kiállni valami mellett, hogy azzal esetleg nem értettek egyet, és meg kellet tapasztalniuk, hogy itt bizony csak a jól átgondolt, erős érvek számítanak. A többfordulós verseny során a résztvevők vitáról-vitára egyre jobbak lettek, mert a bírák által megfogalmazott kritika tanulságait már beépítették a következő fordulóba.

Mindkét napon nagy volt az izgalom a versenyzők között, amit az is jól mutatott, hogy még ebéd közben is egy-egy „összecsapás” tanulságait elemezték: hogy mit kellett volna másképp csinálni, vagy mi volt az, amit a másiktól megtanultak. Az volt az egyöntetű vélemény, hogy mindig sokkal jobban élvezték – hiszen nagyobb kihívást jelentett –, ha tapasztalt ellenféllel mérhették össze magukat. Egy ilyen megmérettetés azonban nem csak az elmét edzi, de nagyszerű közösségi élmény is, hiszen attól, hogy egy-egy vita alkalmával ellenfelekként álltak egymással szemben, a szünetekben és a verseny után is barátokként beszélgettek egymással a különböző iskolákból érkező fiatalok. És természetesen a viták legszebb pontja mindig az volt, amikor a végén kezet fogtak egymással az „ellenfelek”, lezárva ezzel a versengést és elfogadva az eredményt.

A verseny során mindenki csak nyert, hiszen sok tapasztalattal felvértezve, jó hangulatban térhetett haza. Azok sem keseredtek el, akik nem kerültek be a legjobb három közé, sőt, már a verseny után arról beszéltek, hogy mikor kellene újra találkozni, és ismét egy jót vitázni. Az iskolákban nem sok lehetőség nyílik arra, hogy ilyen téren is összemérjék képességeiket a diákok, de az MCC miskolci kollégái ígéretet tettek rá, hogy vitaklubok és újabb vitaversenyek keretében biztosítanak még alkalmat arra, hogy újra találkozzanak egymással az iskolák és tovább fejlesszék vitakultúrájukat.

És bár mindenki nagyon jól szerepelt, említsük meg a vitaverseny első három legjobbját: a verseny első helyezettje a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Dabasi-Halász Gellért, Szarka Edit és Tóth Dóra alkotta csapata lett, második helyen a Fráter György Katolikus Gimnázium csapata végzett Lichy Johannával, Tóth Bencével és Zábrátzky Lászlóval, a harmadik helyet pedig a Herman Ottó Gimnázium diákjai – Ferencz Bence, Iván Rebeka Anna és Barati Eszter Zsófia – szerezték meg. Ezúton is szeretnénk nekik ismételten gratulálni!