Népzenei ősbemutatónak lehettek részesei azok, akik ellátogattak az MCC szombathelyi képzési központjának rendezvényére. A Hungaricus együttes és barátainak koncertjén még sosem hallott zenei összeállítás csendült fel – ráadásul igazán egyedi hangszer-összeállításban.
Ha régészetről esik szó, legtöbbünk szeme előtt előbb-utóbb megjelenik Indiana Jones alakja. Szinte látjuk, ahogy a porviharban egyetlen ecsettel kelti életre az elmúlt korok elfeledett emlékeit. Vagy talán beugrik a Jurassic Park Alan Grant professzora, amint a velociraptor körméről tart igen szemléletes előadást. De vajon mi jut eszünkbe, amikor azt halljuk, hogy egy zenerégész kutatását ismerhetjük meg? Bár Jánosi András, a Hungaricus együttes vezetője nem visel régész kalapot, és nem lapul a zsebében apró véső és kalapács, legalább olyan mélyre tud ásni történelmünkben, mint bármely archeológus. Több évtizedes fáradhatatlan kutatómunkája eredményeként született meg az a több mint 2000 dallamot azonosító gyűjtemény, mely az együttes nemrég megjelent digitális albumának alapját képezi.
Na de hogyan lesz valakiből zenerégész? Major Anita, a Magyar Összetartozás Intézete igazgatóhelyettesének kérdésére a művész elmonda, hogy a gyermekkori szegénység, amely körülvette őt, alapvetően határozta meg a zenéhez való fordulását. Gyakorlatilag az egyetlen szórakozási lehetőséget jelentette az éneklés, az édesanyja által dúdolt népdalok ízlelgetése, megismerése. Mind jobban kezdte érdekelni, hogy az egyes dallamok közti hasonlóság honnan ered, illetve melyek lehetnek a legősibb dallamok, melyek a magyarság történetét végigkísérték napjainkig. Kutatásában többek között arra kereste a választ, hogy milyen szerepet játszhatott a Felvidék – mely több évszázadig viszonylagos szélcsendet élvezett a történelmi viharokban – a magyar népzenekincs megőrzésében és exportálásában, és vajon milyen hatással volt a népzene a mai műzenére.
A pódiumbeszélgetés közben időről időre ízelítőt kapott a hallgatóság a hamisítatlan felvidéki és erdélyi muzsikából. A hagyományosnak nem mondható módon citerával és dobbal kiegészült együttes elvarázsolta a szombathelyi közönséget – és bizony olykor nehéz volt ülve maradni a zsigeri ritmusok hallatán.
