Olvasási idő: 8 perc
2023. augusztus 25. és 28. között Révfülöpön került megrendezésre a Középiskolás Program vitorlás tábora, amely 20 diákunk számára nyújtott felejthetetlen élményeket. A négy nap során a vitorlázás elméleti alapjainak elsajátítását követően a tanulók a gyakorlatba is átültették megszerzett tudásukat, a koordinátorok jóvoltából pedig csapatépítő játékokkal sikerült dinamikus csoportkohéziót kialakítani. Az izgalmas programok között különösen üde színfoltot jelentett Rakonczay Gábor kétszeres Guinness világrekorder és hatszoros óceánátkelő hajós előadása, valamint Vókó László természetvédelmi őr beszámolója a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkról és annak élővilágáról.
Kilencéves voltam, amikor a szüleimmel először lementünk a Balatonra nyaralni. Emlékszem minden reggel, mikor a szobába beáramló fény felébresztett, az első dolgom volt az ablakhoz rohanni, miközben buzgó imádságok közt felhőtlen kék égért és verőfényes napsütésért rimánkodtam, különben amint kidugtam fejem búbját a Balaton vizéből máris libabőr futott végig még a legenyhébb szellőben is egész testemen, és elkékült-lilult a szám.
Tíz évvel később pedig ugyanúgy a magyar tenger mellett huszan abban a reményben fekszünk le éjféltájt, hogy a parti szél lehet kitart reggelig, és azért habzsoljuk be a tojásrántottás zsemlét, és kapkodunk az átlagos reggelektől eltérő módon a készülődéssel, hogy a reggeli széllel még kihajózzunk, hátha tudunk még versenyezni is egyet, és nem nekünk kell majd déltájt visszaszenvedni a hajót a kikötőbe "pumpálással".
Az időjárás azonban nem mindig volt kegyes hozzánk. Lehet az elmúlt év imáira válaszolva, lehet csak véletlen, de olyan mértéktelen hőséggel ajándékozott meg minket, hogy sokszor a Balaton vizébe felmelegedni jártunk, és a mobilházakban hűltünk le a klímák előtt, a kanapéra kinyúlva. Persze ez nem tudta sem a csapat, sem pedig oktatóink kedvét szegni, akik ugyan buzgón bizonygatták, a felettünk poroszkáló kósza szellő tökéletes tanulószél, ők is pontosan tisztában voltak vele, hogy néha az elemekkel harcolunk. Ennek ellenére sorra minden reggel mind a nyolc hajó vitorlája délcegen lobogott a szélben (márha éppen fújni kegyeskedett), és mind a huszan vízre szálltunk, hogy a vitorlázás alapjait elsajátítsuk. A tábor végére büszkén állíthattuk, kivétel nélkül mindenki életben tudott maradni a vizen, sőt, amatőr versenyekben mértük össze tudásunkat. Négy napig tartózkodtunk a révfülöpi oktatóközpont területén, de ebben a négy napban mindent megtapasztaltunk. Noha csak rövid időre, de a szél felerősödött, ilyenkor a hajók veszett sebességgel kezdtek el haladni, márha a vitorlák nem voltak túlhúzva (ebben az esetben valamelyik oktató távoli, gyanúsan a motorcsónak irányából érkező dörgő basszusa figyelmezetett minket), a hajótestek pedig vészesen megdőltek, mint egy közönséges lélekvesztő a viharos tengeren. Jobb esetben a csapat korbában tudta tartani a megvadult vitorlást, rosszabb esetben beborultak a vízbe. Ha pedig éppen szélcsend folytán már nem tudtunk visszatérni a kikötőbe, akkor vagy hősiesen minden erőnket összegyűjtve és latba vetve visszapupmáltuk a hajót, vagy az oktatók mentőkötelet dobva kivontattak minket motorcsónakokkal.
Este és délben értünk csak partot, délben a hívogató ebéd miatt (persze a rendszeres, dél környékén bekövetkező szélcsend is közrejátszott), este pedig szórakoztató, de annál több kreativitást igényelő játékokkal töltöttük az időnekt. Az hogy igazán jól mulattunk az egyrészt a csapatkohézió miatt volt, másrészt azonban Kari és Zsóka érdeme, akik jobbnál jobb feladatokkal készültek nekünk. Innen is köszönöm nekik a munkájukat.
Egy szó mint száz, elképesztő élményben lehetett részünk ebben a négy napban, amit azt hiszem egyikünk sem fog egyhamar elfelejteni.
Szentesi Eszter, a budapesti központ KP-s diákja
Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy én is részt vehetek a KP vitorlástáborában Révfülöpön. Augusztus utolsó hetében pedig már nagy izgalommal készülődtem a pénteken kezdődő táborra. A vonatút nagy forróságban, de vidáman telt, így hamar megérkeztünk Révfülöpre. Az érkezést követően a Scrutonban ebédeltünk, ezt követően elfoglaltuk a házakat, majd kezdetét vette az elméleti oktatás. Először megtanultuk a vitorlás felépítését, működését, majd a különböző szélirányok elsajátításával gyarapítottuk elméleti tudásunkat. Ezt követően megtudtuk, hogyan kell a vitorláshajókat előkészíteni a vízre szállásra, ezzel elkezdődött a gyakorlati oktatás. Az első nap még a kikötőben maradtunk, ahol a kanyarodást gyakoroltuk, majd néhány csapat – így mi is- a gyenge szél ellenére kimehettünk a nyílt vízre. Sajnos itt már egyáltalán nem fújt a szél, ennélfogva úszva kellett visszatérnünk a táborba. A finom vacsorát követően Rakonczay Gábor extrémsportoló tartott egy rendkívül érdekes előadást a sportkarrierjének kezdetéről és a felettébb izgalmas expedícióiról. Úgy gondolom, hogy ennek az előadásnak köszönhetően beleláthattunk, hogy mekkora szellemi és fizikai erő kell több száz kilométert lefutni, az óceánt átevezni vagy eljutni a Déli -sarkra egy expedíció keretében. Az előadás után nagyszerű csapatépítő játékokon vehettünk részt, amelyek között akadtak komolyabbak is, de főleg a mindannyiunkat megnevettető vicces játékok kerültek túlsúlyba - ezeksmindenki számára maradandó élményekké váltak.
Másnap, a reggelit követően egy rövid elméleti oktatással folytatódott a tábor, aznap délelőtt azonban a teljes szélcsend miatt nem bírtunk vitorlázni, ezért helyette SUP versenyt és strandolást szerveztünk. A nap második felében Vókó László, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik vadőre tartott előadást a környék élővilágáról és a környezetvédelem fontosságáról. Véleményem szerint mindannyian sokat tanultunk ebből az előadásból, mert nagyobb rálátásunk lett a környezetvédők munkájára. Ezután szerencsére feltámadt a szél, így kimehettünk vitorlázni. A feladatunk az volt, hogy két - egymástól több száz méterre lévő - bóját megkerüljünk, miközben figyelnünk kellett a szelet és a többi vitorláshajót, nehogy összeütközzünk. Természetesen jutott idő a beszélgetésre és a szórakozásra is. A vacsorát ismét nagyszerű csapatépítőjátékok követték, ezután még kicsit beszélgettünk, majd visszatértünk a házakba.
Vasárnap vitorlázással kezdtük a napot, egy háromszögben kellett megtenni a távot. Néhány kört követően a vitorlásoktatóink versenyt hirdettek, viszont - a már addig is gyenge szél - még inkább legyengült, ezért nagyon lassan haladtunk. Ez azonban nem szegte kedvünket attól, hogy délután visszatérjünk a vízre. A szél is felerősödött, így már erős szélben száguldoztunk a víz felszínén, valamint megismételtük a délelőtti versenyt, ami így sokkal izgalmasabbra sikerült. A vitorlásoktatás mellett persze bőven maradt idő a strandolásra is, vacsora után rendszeresen fürödtünk vagy SUP-oztunk a naplementében. Az utolsó este is nagyszerű játékokon vehettünk részt és a kedvenc játékainkat újra eljátszhattuk. Hétfő délelőtt ismét nagyon erős szélben vitorláztunk és volt lehetőségünk a borulásra is, amit nagyon élveztünk. Azt ebédet követően megkaptuk az okleveleket a vitorlásoktatás sikeres teljesítéséről majd megírtuk egymásnak a búcsúleveleket és útnak indultunk a vasútállomás felé.
A táborban töltött négy nap alatt elsajátítottam a vitorlázás alapjait rengeteg új embert ismerhettem meg és mint minden MCC-s programon számtalan élménnyel gazdagodtam. Ezúton szeretném megköszönni a táboroztatást és a kiváló játékokat Meilinger Zsókának és Zsiga Karinak, valamint nem utolsósorban azt, hogy velünk jöttek, mert végig segítőkészek és barátságosak voltak velünk.
Havasi-Thuránszky Miklós, a pécsi központ KP-s diákja