Olvasási idő: 4 perc
A szüleinken túl, a tágabb családból hozott minták befolyásolják döntéseinket, hozzáállásunkat, választásainkat. Ugyanakkor szeretjük magunkat életünk aktív alakítóinak látni, olyannak, aki mentes mások befolyásától. A családi minták önbizalom-növelő és identitást erősítő tényezők életünkben, de ehhez az szükséges, hogy hitelesen tudjuk közvetíteni a gyerekeink felé ezeket a példákat – mondták el a téma szakemberei az MCC miskolci rendezvényén.
A Szülők Akadémiája keretében megrendezett beszélgetésen Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, az MCC Mindset Pszichológia Iskola vezetője és Dr. habil. Szabó-Tóth Kinga családszociológus, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének igazgatója beszélt a családi minták életünket maghatározó szerepéről, és arról, mennyire tudunk függetlenedni ezektől a kapott mintáktól. Mint ahogy a szakemberek elmondták, sok mindent a genetikai öröklődés határoz meg, de a szocializáció nagyban befolyásolja, módosítja ezeket a kapott dolgokat.
Szabó-Tóth Kinga elmondta, hogy a szocializáció egyrészt egy tudatos folyamat, hiszen – mint ahogy a Szülők Akadémiája – elnevezés is mutatja, próbálunk jó szülők lenni, tudatosan neveljük gyerekeinket, tanítjuk őket a helyes viselkedésre, ugyanakkor tudattalanul, a viselkedésünkkel is befolyásoljuk fejlődésüket. A családi történetek mesélésével példát adhatunk gyerekeink számára egy-egy élethelyzet megoldására, hiszen ezeknek a történeteknek önbizalom-növelő és identitást erősítő hatásuk is van. Fontos, hogy ne csak a pozitív, de a negatív történéseket is osszuk meg gyerekeinkkel, mert ezek is példaként szolgálhatnak számukra a későbbi életük során. A szakember ugyanakkor azt is elmondta, hogy nem kell, hogy a kapott negatív minták gúzsba kössenek minket, hiszen használhatjuk őket mintegy „dobbantóként” is ahhoz, hogy változtassunk, és mi új mintákat alakítsunk ki az utánunk következő generáció számára. Mindannyian jó szülők akarunk lenni, de ez nagy kihívás, hiszen ki határozza meg, hogy mikor vagyunk azok. A társadalom, vagy mi magunk? És mi történik akkor, ha a mi értékrendünk nem egyezik a társadaloméval? Azokkal a mintákkal tudunk azonosulni, ami megfelel a mi értékrendünknek, mert akkor leszünk hitelesek.
A hitelesség Kozma-Vízkeleti Dániel szerint is kulcsfontosságú a nevelésben. Lélektani szükségletünk, hogy jó szülőnek érezzük magunkat, ehhez fontos, hogy szavaink és cselekedeteink szinkronban legyenek egymással, mert ha ez nem így van, akkor hiteltelenné válunk gyerekeink előtt. A szakember szerint az elmúlt évtizedekben olyan mértékű felgyorsulás ment végbe, amire a korábbi generációk nincsenek felkészülve, ebből is adódnak a generációs különbségek a kommunikációban. Túl kell lépnünk a „bezzeg az én időmben minden jó volt” szemléleten, mert ha ragaszkodunk a torzított múlthoz, nem tudunk hiteles mintákat adni a fiatalabb nemzedéknek. Egy-egy régi példa a család történetében biztatásul és bátorításul szolgálhatnak életünkben, növeli az önbecsülésünket, önazonosságunkat, önértékelésünket. A pszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a korunkban divatossá vált „demokratikus” gyerekneveléssel elveszítjük a szőlői kompetenciákat, hiszen – bár jó dolog, ha kikérjük egy gyerek véleményét bizonyos dolgokban – a döntéseket nekünk, szülőknek kell meghoznunk, ezzel is mintát adva gyerekeinknek. A szakember kiemelte a bizalom és a kölcsönösség fontosságát is a társas kapcsolatokban, hiszen ezek nélkül nem lehet együttműködésre alapuló közösséget építeni.
