Olvasási idő: 5 perc

Az MCC Brüsszel a Nők és a Konzervativizmus című konferenciája sikeresen lezajlott szerdán. Az Antifa és más aktivista csoportok ellehetetlenítési próbálkozásai ellenére, akik korábban megfélemlítették a helyszíneket, az esemény megtartásától való visszalépésre kényszerítve őket, valamint a mostani esemény helyszíne előtti tüntetéssel járó fokozott fenyegetés ellenére is: az MCC Brüsszel szilárdan kitartott. Aminek szemtanúi vagyunk, az nem csupán a törvény egyértelmű megsértése – hanem a demokratikus elvek mélyreható megsértése; a szólásszabadság elleni támadás és a konzervatív nők elhallgattatására tett kísérlet.

Mindezek ellenére a think-tank Nők és konzervativizmus című konferenciáját a szokásos nagyszámú érdeklődő részvételével rendezték meg.
Tekintve, hogy a fiatal európai nők mindössze 19%-a vallja magát konzervatívnak, az esemény azt a sürgető kérdést tárta fel: mit kínálhat ma a jobboldal a nőknek?

Alice Cordier, a francia Collectif Némésis elnöke arra figyelmeztetett, hogy a mainstream feminizmus figyelmen kívül hagyja a nőket érő valós fenyegetéseket, különösen a bevándorlással kapcsolatos erőszakot. "A progresszívok szemet hunynak, miközben mi az igazságot mondjuk ki." Arra szólította fel a konzervatívokat, hogy politikai vezetésük a védelemben gyökerezzen: menedéket az áldozatoknak, szigorúbb büntetést a bántalmazóknak, támogatást a dolgozó anyáknak. "Nem hazudunk a nőknek. Elmondjuk, hogy valódi támogatással lehetséges a gyerekvállalás és a karrier."
Birgit Kelle, német újságíró és író, azzal érvelt, hogy a konzervatívok gyakran utánozzák a baloldali feminizmust, vagy nem kínálnak alternatívát. "Ellenzik az abortuszt, de közben nem adnak segítséget ahhoz, hogyan éljék meg ma az anyaságot." – hozott példát álláspontjára. Arra buzdította a konzervatívokat, hogy ismerjék el az anyaságot társadalmilag létfontosságúnak, utasítsák el a „minden egyszerre megvan” mítoszát, és támogassák a méltóságon és realizmuson alapuló választás szabadságát. "Saját narratívára van szükségünk, nem kölcsönzött ideológiára." – összegzett.
Aleksandra Rybińska lengyel kommentátor megkérdőjelezte azt a hiedelmet, hogy a pénzügyi támogatás megfordíthatja a demográfiai hanyatlást. "A probléma kulturális. Az anyaságot tehernek tekintik, míg a gyermektelenséget dicsőitik." - mondta. Rámutatott, hogy a liberális média úgy állítja be támogatólag a sterilizációt, az abortuszt, sőt a prostitúciót, mint a nők felhatalmazását, és figyelmeztetett arra, hogy ezek a narratívák mélyen befolyásolják a társadalom döntéseit. Értékelése szerint a válság nem gazdasági, hanem egzisztenciális.
Barbara Bonte, EP-képviselő megosztotta személyes döntését, hogy a gyermeknevelés érdekében átmenetileg visszavonul politikusi munkájától. Olyan politikát sürget, amely támogatja az anyaságot és a karrierlehetőséget: „el kell ismernünk a gondozási munkát, és biztosítani kell, hogy a nők visszatérhessenek a munkába”. Pártja adóreformot, szülői pótlékot, valamint a főállású szülőség állampolgári hozzájárulásként való elismerését javasolja. „Minden utat értékelnünk kell, nem csak a városi, karrierközpontú utat.”  - mutatott rá a nők szabad választási lehetőségének biztosítására.
A kérdés-válasz szekció azt vizsgálta, hogy a konzervativizmus hogyan maradhat hű értékeihez, miközben alkalmazkodik a modern női valósághoz. Bill Durodié az MCC Brüsszel vendégkutatója kiemelte, hogy erős egyéniségekre és erős közösségekre egyaránt szükség van. Frank Füredi arra buzdította a konzervatívokat, hogy hagyják abba a szerepek előírását, ehelyett a nők maguk alakíthassák a konzervativizmust.
Cordier és Kelle egyetértett: a konzervatívoknak be kell fejezniük az utánkövetős, reakciós hozzáállást, és el kell kezdeni a magabiztos, modern megoldások felmutatását. „A nőknek nincs szükségük kioktatásra. Őszinteségre és előrevivő lehetőségekre van szükségük.” – mondta Cordier. 
Az esemény világos üzenettel zárult: ha a konzervatív mozgalom fenn akar maradni, akkor nemcsak a retorika szintjén, hanem a vezetésbe és a jövőkép alakításába is be kell vonnia a nőket. Ez azt jelenti, hogy egyszerre kell kezelni a bizonytalanságot, a kulturális hanyatlást és az elavult elvárásokat, miközben ragaszkodunk a család, a szabadság és a felelősség értékeihez.
„Nem megyünk vissza. Előre megyünk, a nőkkel az élen." – adta meg a végszót Rybińska. 

A beszélgetés az MCC Brüsszel YouTube csatornján visszanézhető:
https://www.youtube.com/watch?v=UHaINKUSfXk