„Mindenkinek egyénileg kell végigjárnia a maga útját”

Anselm Grün német bencés szerzetes egyik írásában az ünnep szimbólumait veszi sorra, könyveit 15 millió példányban vették meg világszerte. "Ha Isten saját fiában jött el hozzám, úgy életem új alapot nyer, a talaj megszűnik alattam inogni, ingadozni. Alapom biztos lesz, megállhatok rajta. A vigasznak a bizalomhoz is köze van"- olvasható Karácsony az újrakezdés reménye című írásában. Pallagi Andrea református lelkésznőt a diákokkal folytatott beszélgetés után kérdeztük hitről és vigasztalásról. Szántó Enikő írása.

Miért pont vigasztalás?

Folyamatosan szükségünk van Isten jelenlevő vigasztalására, mert bár az élet nagyon sok örömet, boldogságot hordoz magában, de nagyon sok dolog miatt tudunk szomorúak is lenni. Például hordozunk fájdalmakat, keseredünk el szeretetlenség vagy bántás miatt. Isten azonban itt van, köztünk van, velünk van, bennünk él, nem csak adventben, de minden egyes napon.

Önt egyetemistaként ért el ez a vigasztaló szó: fiatalként, az első diploma megszerzése után tért meg. Mi volt ennek az oka?

Üresnek éreztem az életem, pedig kívülről minden ideális volt. A bennünk levő Isten alakú űrt csak Isten tudja kitölteni. A megtérés után sok minden megváltozott bennem.

Fiatalként izgalmas utat járt be: előszőr rendőrnek tanult, később jött a lelkész szak, de van mentálhigiénés diplomája is. Honnan érzete, tudta, hogy mi lesz az igazi hívatása?

Sok-sok imádságos óra, az Úristennel való állandó, őszinte kapcsolat, barátaimmal, lelkivezetőmmel való sok-sok beszélgetés voltak azok, amelyeken keresztül vezetett az Isten. Ezek voltak, amik nekem segítettek, ugyanakkor mindenkinek egyénileg kell végigjárnia a maga útját, a maga küzdelmeit. Viszont az imádságos órák, az Istennel való személyes kapcsolat, megbízható barátok és egy lelkivezető mindenkinek eszköz lehet a saját útja megtalálásában.