Miért nem tartható a Cordon Sanitaire?

Jacob Reynolds felszólalásában a Németországban zajló viharos politikai fejleményekre hívta fel a figyelmet, amelyek azt bizonyítják, hogy a hatalom akkor a legveszélyesebb, ha a falhoz szorítják. Az 'establishment' tudja, hogy a harc nem csak a politikáról szól, hanem a rendszer egészéről. Reynolds hangsúlyozta, hogy a mai jobb-közép már nem jelent valódi ellenzéket a baloldali-liberális establishmenttel szemben, hanem azokkal együtt kapaszkodna a hatalomba. Azonban a CS már nem tartható fenn, mint azt a franciaországi vagy a németországi választások is megmutatták. A romániai választási eredmények törlése vagy Thierry Breton volt EU-biztos fenyegetése az AFD felszámolásával a rendszer utolsó rúgásai. Reynolds szerint a populistáknak, nacionalistáknak és patriótáknak kell lebontaniuk a CS-t.

Elisabeth Dieringer bevezetésként az Orwell 1984 című regényében leírt Igazság Minisztériummal vont párhuzamot, ironikusan felvetve, vajon szükség van-e a demokrácia védelmének érdekében egy metaforikus tűzfalra? És ha igen, akkor vajon a tűzfal melyik oldalán állunk? A demokrácia elvileg a párbeszédről és a kompromisszumokról szól, nem pedig a konfliktusokról, tette hozzá. Dieringer utalt Ursula von der Leyen politikai hitvallására is, miszerint a demokrácia a kisebbségek védelméről szól a többséggel szemben. Aki tehát ellenzi a „drag queen”-eket, a Green Deal-t vagy a migrációt, azt szélsőségesnek bélyegzik. Ez azonban azt jelenti, hogy a polgárok szavazatát nem tartják tiszteletben attól a pillanattól kezdve, hogy a patrióta erők szelet kapnak. Példa erre az EP alelnökeinek megválasztása, amikor a Patrióták képviselőcsoportja nem kapta meg ezt a pozíciót, annak ellenére, hogy az EP harmadik legnagyobb politikai családja. Megemlítette az FPÖ körüli CS-t is Ausztriában, amely bár tavaly szeptemberben a szavazatok 29%-ával megnyerte a parlamenti választásokat, mégsem tud koalíciót kötni. Végezetül Dieringer megemlítette a hatalom nyelvi manipuláción keresztül történő megtartását, beleértve olyan kifejezések bevezetését, amelyek politikai célokat közvetítenek, de semmi közük a valósághoz.

Tom Vandendriessche a CS-t a flamand nacionalista párt, a Vlaams Belang (az 1977-ben alapított Vlaams Blok utódja) 30 éves politikai elszigeteltségével illusztrálta. 1989-ben a korabeli flamand pártok cordon sanitaire-t alkottak a Vlaams Blok körül. Bár a Vlaams Blok a szavazatok 17,7 százalékát szerezte meg az antwerpeni önkormányzati választásokon, a kordon azt jelentette, hogy a többi párt nem tárgyalhatott, nem alakíthatott koalíciót és nem köthetett megállapodást a párttal. Ezzel a stratégiával meg akarták győzni az embereket arról, hogy nincs értelme a VB-re szavazni, ami egy iskolapéldája annak, hogyan lehet egy pártot elszigetelni, amely egyébként sem választási, sem politikai szempontból nem szenvedett vereséget. Ennek ellenére a VB a 2018. októberi önkormányzati választásokon visszatért, és 2019-ben a második legnagyobb párt lett Flandriában. Vandendriessche kiemelte a média szerepét is a párt körüli CS megteremtésében, aminek következtében a pártot folyamatosan akadályozták abban, hogy a televízióban fellépjen, interjút adjon vagy hirdetéseket adjon fel. Azt is bemutatta, hogy a szakszervezetek hogyan bélyegezték meg és zárták ki a CS egyszerű tagjait, dolgozó embereket politikai nézetük miatt. A paradoxon ebben a helyzetben, mint rámutatott, az volt, hogy 30 év elszigeteltség ellenére Belgiumban a VB az a párt, amelyik a politikai napirendet adja, nem pedig a fősodratú pártok. Vandendriessche végül kiemelte, hogy a konzervatívoknak szövetséget kell kötniük. Hozzátette, hogy a jobbközép nagy árat fog fizetni azért, hogy a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal szövetkezik, és ezt már most éreznie kell.

A kérdések és válaszok során J. Reynolds hangsúlyozta, hogy a választások megnyerése nem elég a sikerhez. A konzervatívoknak aktív hálózati tevékenységet kell folytatniuk, podcastokat kell készíteniük, széles közönséget kell megszólítaniuk, és „menőnek és érdekesnek” kell mutatniuk magukat. A centralista hozzáállás nem megoldás! E. Dieringer hozzátette, hogy nem elég a közösségi médiában jelen lenni, hanem fontos, hogy az embereket a mindennapi életükben, személyes beszélgetéseken keresztül érjék el. T. Vandendriessche végezetül elmondta, hogy a médiatudatosság a siker kulcsa, és szorosabb együttműködést javasolt a flamand és holland média között, tekintettel arra, hogy a flamand közösség viszonylag kicsi. A résztvevők (köztük 7 EP-képviselő) a kultúra, a nyelv és a média szerepére összpontosítottak a CS fenntartásában. Felmerült, hogy Trump politikai győzelme még nem érintette a média és a kultúra ágazatát. Felmerült a Patrióták és a jobbközép képviselők közötti együttműködés lehetősége is az EP-ben (a Politico kérdése).