Olvasási idő: 3 perc

Az előző évek sikerei után a KP ösztöndíjprogram idén is megnyitotta a jelentkezést 25 diák számára, akik hajlandóak éjjel-nappal, hétvégenként és még szünetekben is dolgozni a kutatásuk témáján. Ennek eredményeként tíz hónap múlva valami zseniálisat tehetnek le az asztalra. Ha félévvel ezelőtt valaki megkérdezte volna, hogy mik a terveim a következő évre, azt feleltem volna, hogy túlélni az iskolát és kiélvezni az utolsó évemet érettségi előtt. Ám, akkor még nem sejthettem, hogy néhány hónappal később, a középiskolás éveim egyik legnehezebb, de egyben legmeghatározóbb eseménysorozata fogja kezdetét venni. - Zsilinszky Gergely beszámolója

Minden nagy épület a jó alapozással kezdődik, amit mi szeptember 28-án kaptunk meg, a budapesti MCC központban megrendezett nyitó konferencián. A nap fárasztóan, lassan indult, de a testemben egy leírhatatlan érzés motoszkált. A fejemben rengeteg kérdés keringett: Hogyan fogok teljesíteni? Hogy álljak neki? Milyen lesz a csapat? Milyenek lesznek a többiek témái? Milyen lesz a mentorommal a közös munka?

Szerencsére az utóbbi kérdésre elég hamar megkaptam a választ, igaz hogy csak öt percet tudtunk beszélgetni, de úgy éreztem, hogy is ő épp olyan izgatott, mint én a közös munkánktól.

A meglepően izgalmas és pörgős köszöntő beszédeket követően, Dr. Constantinovits Milán előadásában megismerhettük, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előttünk a Középiskolás Program elvégzése után. Majd Setényi János vezetett be minket a kutatás szépségeibe. Hasznos tanácsokkal és tippekkel is megajándékozott az elkövetkező tíz hónapra.         

Egy rövid szünetet követően, egy kerekasztal-beszélgetés keretei között köszönthettük Pálfalvi Noémit, a Nemzetközi Kapcsolatokért Felelős Igazgatót és Dr. Jan Bentz-t, az oxfordi Blackfriars Hall oktatóját. Kettejük beszélgetése olyan témákat érintet, mint külföldi tanulás, a hazahozott tudás értéke, kultúrabeli különbségek, karrierjük fontosabb pontjai. A beszélgetésük dinamikusságáért a tavalyi évi ösztöndíjasa Morvai Levente felelt.          

Az ebédet és a tablófotózást követően, a délután során az ismerkedés volt a középpontban. Az előző évek ösztöndíjasai meséltek a tapasztalataikról, élményeikről. Mi tetszett nekik, mi az, ami kevésbé. Hasznos tippeket is megosztottak velünk, hogy könnyebben küzdjük le az előttünk álló nehéz időszakot. A nap zárásaként levelet írtunk a jövőbeli énünknek, hogy milyen céljaink és gondolatok kavarodnak bennünk. Milyen célokkal vágunk neki a kutatásnak.

Edina záróbeszéde juttatta eszünkbe, hogy itt az idő, hogy elinduljunk haza. De mindannyian tudjuk, hogy ebben az évben nem utoljára láttuk a központot vagy egymást. Innen távolról is szeretnék minden diáktársamnak eredményekkel gazdag és sikeres évet kívánni. A címbeli kérdésre válaszolva, érdemes volt felkelnem, hiszen gazdagabban távoztam, mint ahogy jöttem.