Olvasási idő: 3 perc

Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang voltak a szombathelyi MCC képzési központ vendégei 2022. május 11-én. Az olimpikonokkal való beszélgetésre olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy már a regisztráció első napján nyilvánvalóvá vált, hogy a központ előadóterme nem lesz elegendő. A vendégek végül megtöltötték a Magyar Művelődési Innovációs Központ (MMIK) színháztermét.

A koraesti beszélgetés során Hajdú András, az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára és Horváth Vilmos, a szombathelyi Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület alapító-elnőke kérdezte Sanyit és Ádót sportkarrierjük indulásáról, a sikerek és kudarcok feldolgozásáról, valamint testvéri kapcsolatukról.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a két fiú közül Sanyi a „kópé”, Ádó pedig maga a megtestesült nyugalom. Érdekes volt hallgatni, hogy a testvérek, akik szinte minden percüket együtt töltik, mennyire másként látják életük egy-egy fontos eseményét – vagy akár csak azt, hogy korai-e a 7:30-as edzés.

A fiúk meséltek arról, hogy nem azonnal találtak rá a korcsolyázásra, úszással indult a sportpályafutásuk. A hideg víz bizony nem lett a barátjuk, a még hidegebb jég azonban annál inkább. Sanyi beszámolt róla, hogy mai eszével úgy látja, amikor korcsolyázni kezdtek, egyáltalán nem voltak tehetségesek – na jó, Ádóban talán volt valami –, de a rengeteg munka, az edzőjükkel szemben mutatott alázat kihozta belőlük azt a teljesítményt, ami meghozta a sikert számukra. A mai napig szentírásként kezelik trénerük utasításait.

A Liu testvérekkel való beszélgetés során megkerülhetetlen kérdés, hogy mi történt a pekingi olimpián. Ádó pozitív covid-tesztje már eleve nehezítette a felkészülést, lelkileg megterhelte a csapatot, de Sanyi aranyérmének elvesztése egyértelmű sokk volt a sportágban. Azt mondja, a mai napig, ha felidézi a történteket, azt keresi, hol hibázott. Ennek ellenére nem éli meg kudarcként a történteket, nem fordult meg a fejében, hogy elkeseredésében feladja. Érdekes módon akkor jobban küzdött a hogyan tovább kérdésével, amikor 2018-ban olimpiai bajnok lett. A beteljesült álom után sokáig kereste, mi motiválja majd a folytatáshoz. Szerencsére születtek új vágyak és új eredmények.

A kérdésre, hogy a nemzetközi sikerek megváltoztatták-e a fiúk hazai és külföldi megítélését, elmondták, hogy minden bizonnyal az a legnagyobb és legfontosabb hozadéka az ő sikereiknek, hogy Magyarországon ma már sokkal nagyobb figyelmet és sokkal több támogatást kap a sportáguk. Ezáltal ők is hozzájárulhatnak a tehetséggondozáshoz.

Kiemelkedő tehetségükön túl van még valami Sanyi és Ádó kezében, ami senki másnak nincs. Ez pedig a testvéri összetartásuk.  Nem csak támogatást jelentenek egymásnak, hanem motivációt is. A testvéri szeretet mellett kell az a hangyányi rivalizálás is, ami előbbre viszi őket. Ez a legtöbb, amivel két ember támogatni tudja egymást a szakmai és a magánéletben is. Ők tényleg egymásért vannak.