Mázli, hogy itt vagyunk! – szólt az egyik legizgalmasabb mondata Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztosnak 2022. október 20-án a Mathias Corvinus Collegium (MCC) fehérvári előadásán.
Az űrkutatókhoz az első kérdés általában mindig ugyanaz: mi az, hogy magyar űrtevékenység, és miért fontos egyáltalán az űrtevékenység. Már akkor is, amikor az orosz-ukrán háború még nem keserítette meg napjainkat, egyre könnyebb volt válaszolni, miért is fontos az űr – szögezte le az MCC székesfehérvári képzési központjában tartott előadásán Ferencz Orsolya, akire sokan voltak kíváncsiak csütörtökön. De idén február óta ez még nyilvánvalóbb – fogalmazott, utalva a téma védelmi-katonai-kommunikációs jellegére.
Az űrtevékenység már az emberiség kezdeteitől részese mindennapjainknak, hiszen mindig is érdekelte az embert, hogy a kozmikus hatások hogyan befolyásolják az életét. Az űrkutatásnak azonban sokkal nagyobb köze van ahhoz, hogy mi hogyan éljük az életünket, mint gondolnánk. A hírközlésen túl kiemelhető ezen a téren a meteorológia, termésbecslés és környezetvédelem épp úgy, mint a navigáció, térképészet, orvosi kutatások sora, vagy éppen a napelem és az egyéb olyan anyagok megalkotása, amelyek, az űrkutatás fejlesztése során, mintegy „melléktermékként” alakultak ki és váltak az emberiség életében hasznossá – sorolta a kutató.
Igazi, nagy áttörést hozó felfedezés – és ez foglalkoztatja ma is a kutatókat –, hogy egyáltalán hogyan lehetséges élet egy csillag szomszédságában. Hogy lehet, hogy itt vagyunk, miközben nem kéne, hogy itt legyünk? Létezésünk kérdését persze egy egyórás beszélgetés alatt nem lehet megfejteni, de a több százezer évnyi emberi élet után mégis az látható, hogy a legnagyobb sérüléseket nem ezerévek óta, csupán mindössze 150 éve, azaz az ipari forradalom óta okozzuk a bolygónak, amelyen élnünk.
Aki látta folyóink állapotát a nyáron, aki próbált öntözni a kiszáradt kutakból s végignézte, hogy nincs kukoricatermésünk, az tudja, hogy ez mit jelent. S azt tudom mondani, hogy ez még csak az előszele annak, ami jön. Sokkal súlyosabb az, ami vár ránk – ám az elkeseredés helyett az előadó igyekezett optimistább gondolkodásra ösztönözni a hallgatóságot. A tapasztalat azt mutatja, tudjuk jó irányba befolyásolni mindazt, amit a Földdel művelünk. Madáchnak tehát ebben is igaza volt: „Nem oly könnyű országomból kitörni. Honos szózat hív, térj, fiam magadhoz!”
