Az Alkotmánypolitikai Műhely által nemrégiben szervezett kutatószemináriumon Martin Loughlin, a London School of Economics professzora bemutatta legújabb, Against Constitutionalism című könyvének érveit. Előadását követően a kollégák, kutatók és hallgatók között élénk vita alakult ki, amely olyan témákat érintett, mint az alkotmányosság, a jogállamiság, a bíróságok és a bírák szerepe, valamint a demokrácia leépülése az Európai Unióban.
Loughlin fő érvei, ahogyan azt könyvében felvázolta, megkérdőjelezték az alkotmányosság uralkodó felfogását és annak a demokratikus elvekhez és legitimitáshoz való viszonyát. Különbséget tett az alkotmányosság és az alkotmányos demokrácia között, hangsúlyozva, hogy a modern diskurzus egyre inkább eltávolodott a demokratikus eszméktől, és globális hatalom-legitimáló ideológiává fejlődött.
Loughlin kritikájának középpontjában az a nézet állt, hogy az alkotmányosság egy utópisztikus jövőbeli társadalmat ígért, amelyben az alkotmány hídként szolgál a jelenlegi valóság és az idealizált jövő között. Úgy érvelt, hogy az alkotmányos szövegek nemcsak az államhatalom korlátaivá és a polgári szabadságjogok biztosítékává váltak, hanem a kollektív politikai identitás megtestesítőivé és a polgári vallási imádat tárgyává is.
Loughlin továbbá azt állította, hogy a demokrácia elve strukturális korlátokat szabott az alkotmányosság alárendeltségének. Hangsúlyozta a demokratikus folyamatok fontosságát az alapvető értékek meghatározásában, az állandó diskurzus és a politikai vita pedig a demokrácia alapvető alkotóelemei.
Loughlin a modern individualizációnak az alkotmányosságra gyakorolt hatását is megvizsgálta, kiemelve a hierarchiák erodálódását, a köz- és a magánszféra elmosódását, valamint a globális szervezetek növekvő dominanciáját. Úgy érvelt, hogy ez a folyamat az alkotmányértelmezés fókuszát az intézményi korlátokról az egyéni jogokra helyezte át, a bírói érvelés pedig kiszorította a kollektív politikai döntéshozatalt.
Figyelmeztetett az alkotmányosság ellenőrizetlen terjeszkedésére, amely szerinte aláássa a népi ellenőrzést, és elősegíti a kormányzás és az emberek közötti szakítást - az Európai Unióval összefüggésben is.
Loughlin kitért a populizmus kérdésére is, azt sugallva, hogy az az alkotmányosság globális projektjének egyik tünete lehet. Úgy vélte, hogy a populizmus jelenlegi kezelése, amely az alkotmányosság alapvető intézményeinek (különösen a bíróságoknak) a demokráciával szembeni megerősítését célozza, kudarcra van ítélve, mivel éppen a populista mozgalmakat tápláló dinamikát állandósítja.
