Olvasási idő: 7 perc
Ahhoz, hogy egy város kreatív várossá váljon, és a kultúrára alapozva fejlődjön tovább, nem elég, hogy egy jól hangzó szlogent találjon ki, kell egy jó városfejlesztési stratégia is mellé – mondta el a miskolci MCC-ben Fekete Dávid egyetemi docens, Győr korábbi alpolgármestere, a győri MCC képviselet-vezetője, aki Morvay Szabolcs egyetemi adjunktussal nemrégiben adott ki egy hiánypótló könyvet ebben a témában. Vendégeinket Schuller Veronika, az MCC Egyetemi Programjának diákja kérdezte.
Kultúraalapú városfejlesztés – ezzel a címmel jelent meg Fekete Dávid és Morvay Szabolcs közös munkája, amely többek között egy új – Amerikából induló – jelenségről, a kreatív gazdaság, illetve kreatív városok kialakulásáról számol be, arról, hogyan veszi át egyre inkább a szolgáltató szektor a szerepet egyes nagyvárosokban. Egy – az MCC Feszten történt – találkozás az amerikai urbanista gondolkodóval, Richard Floridával adta meg a végső lökést a könyv megírásához. Nélküle nem beszélnénk ilyen sokat a kreatív gazdaságról – mondta Fekete Dávid. A világszerte jól ismert kanadai egyetemi tanár, újságíró már 20 évvel ezelőtt arról írt, a társadalom átalakul a régi ipari gazdaságból és társadalomból egy újfajta gazdaság és társadalom felé, ahol az elme válik a termelés eszközévé. Florida a kreatív osztály létrejöttéről írt, amelyhez többek között tudósok, menedzserek, üzletemberek, művészek, zenészek, dizájnerek is tartoznak. Míg korábban a munkaerő körülbelül egyharmada tartozott ehhez a kreatív osztályhoz, mostanra ez az arány valószínűleg 40-50 százalékra emelkedett. Kelet-közép Európában jól megfér a termelő és szolgáltató szektor egymás mellett – állítja a képviselet-vezető, aki azonban azt is fontosnak tartja, hogy a tudásintenzív szektor is meg tudjon mutatkozni ezek mellett.
Morvay Szabolcs beszélt a kreatív városok koncepciójáról, amelynek lényege, hogy a tradicionális ipari központok leépülnek, ezután egy hatalmas munkanélküliség és egy gazdasági sokk következik, és ebből az állapotból az egyik kivezető út lehet a kultúrára épülő városfejlesztési stratégia. Jó példa erre a franciaországi lensi bányavidék, ahová egy múzeumot építettek, hogy a Louvre egyik kiállításának állandó helyet adjon, évente milliós nagyságrendű látogatószámot eredményezve ezzel. De ezt a példát láthatjuk a spanyol Bilbao városában is, ahová felépítették a Guggenheim Múzeumot, amely szintén hihetetlen minőségi változást hozott a város életébe a rengeteg ide látogató érdeklődővel, turistával.
A kérdésre, hogy Magyarországon lehet-e ez egykövetendő példa egy-egy leépült iparvidék számára, vendégeink elmondták, nehéz eltalálni azt a hozzáadott értéket, amivel ilyen hatást lehet elérni, de természetesen nálunk is lehet ez egy kivezető út egy város vagy térség számára a gazdasági hanyatlásból.
A kultúra decentralizálásáról beszélgetve szóba került Magyarország fővárosközpontúsága és a nemrégiben elkészült Budapest Liget Projekt is, amely – mint azt Fekete Dávid kiemelte – fontos beruházás a főváros életében, hiszen Budapestnek a nemzetközi városversenyben fel kell vérteződnie olyan attrakciókkal, amelyekkel megmérettetheti magát olyan versenytársakkal szemben, mint Varsó, München vagy akár Párizs. Egy ország fővárosa mindig versenyez a nemzetközi láthatóságért, a marketingért, és szüksége van olyan beruházásokra, amelyek ezt a versenyt segítik. Tudjuk, nagy az aránytalanság a magyar városhálózatban, hiszen például Debrecen lakóinak száma mindössze 10 %-a a fővárosénak, ugyanakkor – tette hozzá a volt alpolgármester –, ez nem azt jelenti, hogy Budapest mellett nem kell más városokat is fejleszteni.
Ha kreatív gazdaságról beszélünk, látunk egy hasonló megvalósulást, mint az 1960-as években jellemző „központi helyek elméleténél”, ahol egy -egy város kiemelkedő szerepet töltött be a környező települések, illetve a régió életében. A szocializmus alatt az erőltetett iparosítás miatt Magyarországon is megnőtt a városok száma és nagysága, és itt is meghatározó szerepet kaptak egy-egy térség életében, majd a rendszerváltás után a telephelyek kiüresedtek, a nagy lakásépítési projektek nem a belvárosokban valósultak meg, hanem a zöldövezetekben, és ahelyett, hogy a belvárosok fejlesztésével foglalkoztak volna, a városok kiszélesedtek, megnőtt a barna mezős területek nagysága, és ezekkel kezdeni kellett valamit. Többek között Szlovákiában láthatunk példát arra, hogy helyi alkotóművészek egy élő pezsgő kulturális életet hoznak létre egy-egy elhagyott gyárterületen.
Szó esett a dzsentrifikációról is, amikor a belvárosokban a korábbi lerobbant épületekbe beköltöznek fiatalok, művészek – Budapesten például Józsfevárosban –, ahol kávézót, pékséget, klubokat nyitnak, majd erre felfigyel a középréteg, aki elkezd visszaköltözni. Ha mindez egy felújítással, városfejlesztéssel párosul, akkor ez egy jó folyamat. A probléma akkor kezdődik, amikor a felső tízezer is vonzónak találja ezeket a helyeket, nagy mértékben felemelkedik az ingatlanok ára, és ennek következtében kiszorulnak a fiatalok és a művészek ezekről a területekről.
A kultúraalapú városfejlesztésben egy nagyszerű lehetőség az „Európa Kulturális Fővárosa” program is, amely egy óriási marketinglehetőség egy városnak – mondta Fekete Dávid. Ennek köszönhetően Kelet-Közép Európában nagyon sok városfelújítási projekt valósult meg, és egy óriási pezsgés indult el ezekben a városokban. Ez egy nagyon jó kezdeményezés, mert mozgósítja azokat a kreatív energiákat, amik nem kaptak korábban akkora impulzust – tette hozzá a volt városvezető, aki azt is kiemelte: a kultúraalapú városfejlesztésben a helyi erők bevonása elengedhetetlen, mert csak velük együtt lehet jó stratégiát kialakítani. A program egyik előnye a nagy forráskoncentráció, amit egy az egyben a kultúrára fordítanak. 2017-ben ők maguk is megtapasztalták Győrben, milyen pozitív hatással van egy ilyen verseny a város életére, hiszen ilyenkor mindenki megpróbálja a legjobbat nyújtani. „Ez egy fantasztikus év volt Győr életében, hiszen akkor szerveztük a XIV. Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, tehát egy nagy nemzetközi dinamika volt érezhető a városban – mesélte Fekete Dávid. Soha ilyen sokan nem mozdultak meg a városban, mint akkor, és a civil szervezetekkel, illetve az egyetemmel összefogva egy izgalmas koncepciót tudtunk összerakni. Rendeztük a sorokat, felmértük a lehetőségeket és közösen gondolkodtunk, mi legyen Győr víziója. Igaz, hogy végül Veszprém nyerte el a címet, de megérte belevágnunk a versenybe.”
Fekete Dávid arra buzdítja a többi várost is, merjenek belevágni egy ilyen versenybe, és ne féljenek a megmérettetéstől. Készítsenek kreatív stratégiát, vonják be az egyetemeket, mérjék fel a helyi kreatív erőket, és induljanak el a címért. Egy ilyen kultúraalapú városfejlesztés adhatja meg a sava-borsát a város fejlődésének, mert ha érzik a városlakók a pezsgést, az mindenkinek jó.
