Olvasási idő: 4 perc
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Debreceni Központjának szervezése által 2021. november 19. és 21. között részt vehettem egy igazán remekül sikerült KP+ túrán, további huszonkettő debreceni, illetve még néhány békéscsabai diákkal, melynek úticélja fővárosunk volt. A három Budapesten töltött napunkat sok változatos és izgalmas program színesítette.
Az első napunkon többek között az Európai Unióról és annak gazdaságáról hallgathattunk meg két előadást az Európa Pontnál. Nem sokkal ezt követően Ferkelt Balázs kalauzolt minket egy kicsit közelebb a gazdasági világválságokhoz és azok okaihoz. Azonban itt még nem ért véget a nap. Az igazi izgalom csak ezután következett, ugyanis lehetőségünk adódott egy kicsit jobban megismerni az MCC Budapesti Központját és az ott tanuló diákokat egy éjszakába nyúló buli keretében. Azt hiszem, elég annyit mondanom ezzel kapcsolatban, hogy még a legfiatalabb KP tagok is a junior felvételi követelményeket kezdték nézegetni ezután.
A második délelőttjén a Q Contemporary Art Museum-ba látogattunk el, ahol a kiállítás után egy érdekes, és kifejezetten megosztó drámapedagógiai mű-feldolgozás következett. A foglalkozás interaktív felével sokan nem tudtak azonosulni, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen ez csak azt mutatja, mennyire sokszínűek vagyunk.
A nap második része mozgósabbra és népszerűbbre sikeredett. Először felmentünk a Szent István Bazilika kupolájába, amit a debreceniek Alföldhöz szokott lábai nem igazán értékeltek, de a látványért mindenképp megérte. Miután kellőképpen megvizsgáltuk mind a kilátást, mind magát a Bazilikát, és elkészítettük a százezredik csoportképet is, elkezdődhetett a nap fénypontja számomra. Egy (természetesen kitalált) gyilkosságot kellett megoldanunk négy, illetve öt fős csapatokban, Budapest utcáit járva. Nekem nagyon tetszettek a feladatok, mert kreatívak voltak és mindenki kamatoztatni tudta a tudását valamelyikben.
Mire az összes csapat végzett a gyilkosság részleteinek felderítésével, már besötétedett, így csupán egy óra szabadidőnk maradt. Ez sokaknak (így nekem is) el is ment azzal, hogy elgyalogoltunk a Corvina moziig, ahová a találkozót beszéltük meg, mert ész híján ezt választottuk villamos helyett. Innen nem messze megvacsoráztunk, majd következett a nap utolsó programja.
Mivel már úgyis kaptunk egy kis ízelítőt a kortárs művészetekből aznap, tovább vittük ezt a vonalat és a Trafó Kortárs Művészetek Házában egy vizuális táncszínház előadást néztünk meg. Engem magával ragadott, amit láttam, de ahogy azt a művészeteknél már megszokhattuk, nem mindenki érzett ugyanígy. A többség ettől függetlenül pozitívan állt a látottakhoz, és talán abban mindannyian egyetérthetünk, hogyha másban nem is, de a látókörünk szélesítésében mindenképp segítséget nyújt az, ha olyan előadásokat is látunk, amik nem feltétlenül felelnek meg a mi ízlésünknek.
Az utolsó napunkon két jelentősebb programot sikerült belesűrítenünk az időnkbe, mielőtt elindultunk volna hazafelé. Először a Királyi Lovardával ismerkedhettünk meg, majd a Szent István Termet és a Budavári Palotanegyedet járhattuk körbe. Ez utóbbi kifejezetten kedvezett a történelem rajongóknak.
Örülök, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson. Nem csak azért, mert jobbnál jobb programokban volt részem (ráadásul ingyen), hanem azért is, mert rengeteg új emberrel találkoztam, és úgy érzem, ezzel hivatalosan is az MCC csapatába kerültem.
A rendezvény megvalósítását részben a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány támogatta.
